A pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium beszámolója a Határtalanul! program keretében megvalósult utazásról (HAT-20-01-0648).
Május 30. (hétfő)
Hétfő reggel 4 óra 45 perckor izgalommal szálltunk fel a buszra, és 5 órakor elindultunk Zetelaka felé, a várva várt ötnapos programunkra.
A buszon jó hangulat volt, hol énekeltünk, hol beszélgettünk, hol pedig szundikáltunk egyet a reggeli korai ébredés miatt. Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol Ady Endre és Juhász Gyula emlékeit kutattuk. Megtekinthettük a szecesszió építészeti remekeit, a felújított szépséges épületek mindannyiunkat elvarázsoltak.
Tovább haladva a Király-hágónál álltunk meg, ahol nem győztünk betelni az elénk táruló látvánnyal, a körülölelő hegyek csodájával. Rövid időre megálltunk Csucsán is, ahol megnéztük, igaz, csak kívülről, a Boncza-kastélyt, Ady Endre feleségének, Csinszkának a kastélyát, ahol a költő is többször járt, illetve házasságkötésük után itt is éltek egy ideig.
Pár órás buszozás után érkeztünk meg szálláshelyünkre, Zetelakára, ahol a házigazdáink meleg áfonyás piskótával fogadtak minket a kapuban és nagy szeretettel vártak bennünket, az Anyaországból érkezőket… Miután elfoglaltuk a szobáinkat, máris mehettünk vacsorázni. Győző bácsiék igen finom vacsorával készültek. Még aznap este felfedeztük a környéket, megnéztük a panzió mögött folyó Küküllőt, majd sokáig beszélgettünk egymással a szobánkban.
Május 31. (kedd)
Reggel nehezen ébredtünk, hiszen igen későn (vagy korán) aludtunk el. Bőséges reggelit kínáltak nekünk, talán a legnépszerűbb a bundás kenyér volt. A reggeli végén csomagoltunk magunknak ebédre valót, majd indultunk a napi programunkra.
Ez a napunk a só jegyében telt. Először a Medve-tó körül sétáltunk, majd Szovátafürdővel ismerkedtünk meg. Délben a parajdi sóbányába látogattunk. Nagy meglepetés volt számunkra az ottani látvány, ilyet még sosem láttunk! Megdöbbentett a hatalmas tér, ami ott fogadott minket. Néhányan még a falmászást, a kalandparkot is kipróbáltuk.
A sóbányát követően elbuszoztunk a Sószorosba, ahol a só különleges természetbeli formáival ismerkedhettünk meg. A következő programunk is még a sóhoz kapcsolódott, hiszen Korondon egy sóvágó műhelybe látogattunk. Itt megismerkedtünk a parajdi só feldolgozásával és felhasználási lehetőségeivel. Szívtunk fehér port (sóport) és nyalogattunk sótömböt, mindez jót tett a légzésünknek, a torkunknak.
Korondon egy fazekasműhelyben megnézhettük a korongozást, a tárgyak készítésének fázisait, illetve vásárolhattunk a szebbnél szebb kerámiák közül. A szállásra visszaérve csorbaleves és áfonyalekváros nudli várt ránk a vacsoránál. Este nagy beszélgetésekkel töltöttük az időt, szólt a zene, többen táncoltunk is. Nagyon tartalmas volt ez a nap!
Június 1. (szerda)
A nehéz ébredést ismét bőséges reggeli követte. Talán a reggeli legkelendőbb része a palacsinta volt. Nem tudtak annyit hozni, amennyit mi ne tudtunk volna megenni… Buszunkról Szentegyházán szálltunk le, és átültünk egy traktor vontatta szekérre, és indultunk a Madarasi-Hargitára. Leírhatatlan élmény volt az elénk táruló látvány, miközben szólt a Hargitához kötődő zene… Ezt az élményt, ezt az utazást soha nem fogjuk elfelejteni! Az út során kísérő sofőrünktől mindenféle érdekességet hallottunk a székelyekről, a hegyről, az itt élő emberekről, szólt a hazához való kötődésről, a hazaszeretetről, miközben azt éreztük, milyen jó magyarnak lenni. Az út egy részét gyalog tettük meg, így értünk fel a Hargita csúcsára. ahol keresztek sora és a turul szobra várt minket. Örökre szóló élményt jelentett számunkra az a látvány, mely a hegytetőről letekintve tárult elénk. Visszafele is részben gyalog, részben szekérrel tettük meg az utat.
Délután még Székelyudvarhelyen álltunk meg. A szoborparkban közös megállapodás után megkoszorúztuk Csaba királyfi szobrát, majd egy kicsit ismerkedtünk a várossal, jutott idő egy kis fagyizásra, szabad programra is. Visszaérkezve Zetelakára, már a vacsorára hangolódtunk. Utána zene, tánc és sok beszélgetés várt még ránk.
Június 2. (csütörtök)
Ezen a napon a már megszokott bőséges reggelit követően Farkaslakára vezetett az utunk, ahol megálltunk Tamási Áron sírjánál, ahol emlékező koszorúnkat is elhelyeztük. Majd Szejkefürdőn Orbán Balázs sírját kerestük fel, miután áthaladtunk a székelykapuk során.
Bögözön a középkori templomot csodálhattuk meg különleges fakazettáival, Szent László-legendájával. Két óra körül érkeztünk Székelyvarságra, ahol egy jó kis túra várt ránk. A Csorgókő vízesés gyönyörű látványt jelentett a számunkra. A „Parlamentnél” megpihentünk egy kicsit, mindenki vásárolt fagyit, illetve üdítőt. Mintegy 5 kilométeres séta után érkeztünk vissza a buszhoz. Fél 7 körül értünk vissza Zetelakára, ahol kétfogásos vacsorával vártak minket. Az udvaron búcsúbulit tartottunk, énekeltünk, táncoltunk. Majd éjfél körül már mindenki aludni tért, hogy másnap korán fel tudjunk kelni.
Június 3. (péntek)
Hihetetlen, hogy ez már az utolsó napunk a kiránduláson! Reggeli előtt gyorsan összepakoltunk, majd bőségesen megreggeliztünk. Nehéz volt elhagyni a szállásunkat, hiszen nagyon jól éreztük itt magunkat, szép élményekkel indultunk haza. Még elkészültek az utolsó csoportképek, elköszöntünk vendéglátóinktól, majd beszálltunk a buszba.
Utolsó koszorúnkat elhelyeztük a Petőfi-emlékműnél, majd indultunk Segesvárra. Lenyűgözött minket a város történelmi központja. Megcsodáltuk az óratornyot, illetve a vár maradványait.
Hazafelé menet az autóbuszból még vetettünk egy pillantást Déva várára, miközben felidéztük Kőmíves Kelemenné történetét. A többórás buszozást is könnyen viseltük, hiszen annyi emlékezetes program, annyi szép élmény részesei lehettünk az elmúlt napokban… Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 5 napra egész életünkben emlékezni fogunk. És persze arra a szeretetre is, ami körülölelt minket, az Anyaországból érkezőket Székelyföld kincsei – a Sóvidék csodái megismerése során. Ajándék volt minden nap a számunkra, hálásan köszönjük a lehetőséget!
A pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium beszámolója a Határtalanul! program (2022. május) keretében megvalósult utazásról:
2022 májusában a hetedikes évfolyammal Erdélyt jártuk 5 napon keresztül. Nagyon sok helyre eljutottunk, a megtett több, mint 1800 km során. Az utat megelőzően az évfolyamnak előkészítő órát tartottunk, illetve földrajz és történelem órákon szintén készültünk előzetes tudás átadásával.
Első erdélyi napunk egy rövid megállóval indult: a Király-hágó területén léptünk be Erdély kapuján. Majd Bánffyhunyadon a 13. századi református templomot ismertük meg helyi vezetőnk bemutatásával. Délután értünk Kolozsvárra, ahol a városban sétálva a főbb látnivalókat ismertük meg. Főleg Mátyás király szobra és szülőháza tett mély benyomást a gyerekekre. Szállásunk Nagyenyeden volt.
A második napunk igazán mozgalmasan zajlott. A reggelt egy nagyon szép, izgalmas helyen kezdtük, a Tordai hasadékot jártuk végig. Libasorban (és kapaszkodva) menve a sziklák szélén, nézve a gyönyörű kilátást a mészkő szirtekre, átmenve függő hidakon, igazán nagy élményt jelentett. Ez csak fokozódott, amikor a Tordai sóbányában jártunk, mely Erdély leghíresebb látványossága, illetve Európában is egyedülálló hely. Délután Korondon volt nézelődési és vásárlási lehetőségünk a helyi fazekas termékek, egyéb portékák között. Este érkeztünk a szállásunkra Farkaslakára, ahol 2 éjjelt töltöttünk el.
Harmadik napon folytatódtak az élmények a Békás-szoros végig járásával, és természetesen a Gyilkos-tó sem maradt ki, mely helyszín szintén különleges Erdélyben. Ezután Güdüc település környékén vehettünk részt egy igazi természetközeli falatozáson. Erdő szélén, a medveleshez közel helyi, házi finomságokat kaptunk, a gyerekek nagy örömére. Ezt a napot Székelyudvarhelyen zártuk, ahol a várost magunk bejárhattuk, és megemlékezést is tartottunk a Nemzeti szoborpark területén. Különleges élményt adott a gyermekeknek, hogy olyan városban jártunk, ahol a magyarság 95%-os arányú.
A negyedik napon újra útra keltünk csomagokkal, hiszen szállásunk máshol volt. Délelőtt folyamán Székelykeresztúron ellátogattunk „Petőfi sírjához” és a „Petőfi körtefához”, az ezekhez kötődő legendákat elevenítettük fel, verseket szavaltunk. Megnéztük azt a házat is, ahol híres költőnk az eltűnése előtti utolsó éjszakáját töltötte. Fehéregyháza határában tisztelegtünk Ispánkútnál, Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén felállított Petőfi-emlékműnél. Letettük iskolánk koszorúját is. Ezután Segesvárra érkeztünk, mely színes, izgalmas város és világörökségi oltalom alatt is áll. Városnézésünk során a szász építészet emlékeivel találkoztunk. Aznapi utolsó állomásunk Nagyszeben volt. Ez a gyönyörű város az óriási főterével mindenki emlékeiben megmaradt főleg, hogy megálltunk a híres „Hazugok hídján” is. Estefelé Dévára érkeztünk, és az utolsó szálláshelyet elfoglaltuk. Este a helyi gyerekekkel közös focimeccsre is sor került.
Utolsó napunk Déván indult. Látogatást tettünk a Szent Ferenc Alapítványnál, ahol szegény sorsú gyermekeket nevelnek családi körülmények között, Böjte Csaba vezetésével. Az iskolánkban összegyűjtött adományunkat átadtuk és nagy figyelemmel, csöndben és elgondolkozva hallgattuk a helyi kislányt, aki elmesélte életét, körülményeit. Déva után Vajdahunyadra érkeztünk a „Várak királyához”, a Hunyadi-Bethlen kastélyhoz. Az impozáns várkastély látványa méltó volt erdélyi utunk befejezéséhez.
Ez az utazás mindenkinek maradandó élményt jelentett. Visszanézve a fotókat, megbeszéltük benyomásainkat és megállapítottuk, hogy milyen sokat jelent, mennyire más érzés olyan helyen járni, amiről eddig csak hallottunk, illetve tanultunk.
Patai Orsolya, osztályfőnök 7.b
A Magyar Tudományos Akadémia Középiskolai Alumni Programjának hála, idén tavasszal több tudóst is köszönthettünk intézményünk falai között. Nem is olyan régen Dr Prószéky Gábor informatikus nyelvész látogatott el hozzánk, aki a számítógépek nyelvre, kommunikációra tanításának témájával már előkészítette a talajt az eheti előadáshoz. Ezúttal, 2022. máj. 12-én 10 órakor Dr Gyarmati G. Péter professor emeritus, matematikus volt a vendégünk. A tanár úr – aki jelenleg visszavonultan tevékenykedik, de az MTA köztestületének tagja – szakterületének számít a számítógép hálózatok biztonsági és megbízhatósági kérdéseivel való foglalatoskodás, így nem csoda, hogy hozzánk is hasonló témával, a digitális kor kérdéseivel érkezett.
Az előadásra – mivel iskolánkban nem áll rendelkezésre akkora tér, hogy mindegyik gimnáziumi osztályunk helyet kaphasson – a Teleky–Wattay Művészeti Iskola Hangversenytermében került sor. Gyarmati tanár úr könnyed stílusú előadása során a mindennapi életből vett példák segítségével tekintettük át, hogy a digitális kornak milyen vívmányi is jellemzők a 21. századra, amelyben élünk. Számos tárgy képi megjelenítésén keresztül nézhettük végig, hogy milyen fejlődés zajlott le ezen a területen az elmúlt fél évszázadban. Szó volt robotokról, drónokról, automata rendszerekről, mesterséges intelligenciáról, megtudtuk, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az elektromos autóknak, hallottunk önvezetésről, megismerkedtünk a számítástechnika legmodernebb vívmányaival, miközben gyakoroltuk a fejben számolást, és áttekintettük a digitális kor felé vezető különböző forradalmi hullámokat. Legemlékezetesebbek talán a robotika vívmányai voltak, ahol kiderült például, hogy ma már létezik olyan Rubik-kocka is, amely képes önmagát kitekerni és összerakni. Azt is érdekes volt látni, hogy az egyes tudományterületek milyen összefüggéseket mutatnak, hiszen ez a fajta interdiszciplinaritás ráébresztette a tanulókat, hogy nem a tantárgyak a fontosak az iskolában, hanem a tudás.
A rendhagyó informatika, illetve matematika órán nagyon élvezték a diákok, hogy folyamatosan módjukban állt reflektálni a témára, miközben talán egy kicsit jobban megértették azt a kort, amelyben mindennapjaikat élik, éljük. A negyvenöt perces előadást követő órarendi órán – bár már Gyarmati Péter nélkül –, de tovább beszélgettünk a tanulókkal az általuk jól, és egyetlenként ismert digitális világ, és a tanárok által megtapasztalt analóg világ különbségeiről.
Nagyon szépen köszönjük mind a Magyar Tudományos Akadémiának, mind a tanár úrnak a lehetőséget!
A Magyar Tudományos Akadémia Középiskolai Alumni Programjának keretében tavasszal több híres tudós is ellátogatott intézményünkbe, hogy egy-egy előadás keretében mutassa be gimnazistáink számára a tudomány világának szépségét és lenyűgözőségét. 2022. máj. 11-én 10 órakor dr Raátz Judit főiskolai docens, a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, valamint a Mai Magyar Nyelvi tanszék oktatója volt a vendégünk.
Dr Raátz Judit több kutatási területen is biztonsággal mozog, a leíró nyelvészettől a kommunikációtan át a retorikáig, miközben a diákok leginkább a tankönyvek fedőlapjáról ismerhetik a nevét. Ezúttal a tanárnő a szívéhez legközelebb eső témát, a névtant választotta ki előadása témájául. A névtan szó – köszönhetően Slíz Mariann korábbi előadásának – ismerősen csengett a diákok számára, hiszen márciusban már megismerkedhettünk az alapokkal. Akkor a Teleki-Wattay Művészeti Iskola Hangversenytermében tartott rendhagyó órán a névadás történetével foglalkoztunk. Abban a negyvenöt percben lehetőségünk volt áttekinteni a témát az ősi magyar kortól egészen napjainkig. Megtudtuk, hogy míg annak idején az ártó szellemek elkerülése érdekében gyakran adták a csecsemőnek a „Nemvaló, Mavagy” neveket, manapság már szigorú szabályok szerint választható új keresztnév a gyermekek számára.
Raátz tanárnő innen folytatta a névtanos ismeretek átadását. Slíz Mariannal egyeztetve pontosan tudta, hogy meddig jutottunk, így ő az említett mai névadási szabályokkal, illetve a névadás során figyelembe veendő szempontokkal foglalkozott az előadásán, amit szintén a Teleki-Wattay Művészeti Iskola Hangversenytermében tartott meg. Negyvenöt perces óráján megismerkedhettünk a legfrissebb statisztikai adatokkal, megtudtuk, hogy modern névadásunk milyen forrásokból táplálkozik, és tisztáztuk a legalapvetőbb kikötéseket a névválasztásnál. Érdekesség megtanultuk például, hogy hazánkban a nők női nevet, a férfiak pedig férfinevet viselnek, nincs olyan változat, amely mindkét nem esetében elfogadható lenne. Ugyancsak figyelemreméltó adat, hogy a tavalyi, hatszázhatvan névváltoztatási kérelemből csupán száztíz ment át a névellenőrző bizottság rostáján. A tanárnő előadásából kitűnt, hogy bár a nevek folyamatosan változnak, a hagyományok őrzése is állandó elemnek tűnik a névtörténetben. Ez utóbbi vonás főleg a fiúneveknél domináns.
A diákok igazán élvezték az előadást, különösen hálásak voltak a tanárnő által bemutatott konkrét példákért. Emlékezetes pillanat volt, amikor kiderült, hogy Herceg keresztnév is adható Magyarországon, de csupán akkor, ha a szülők egy bizonyos kisebbséghez tartoznak, és hogy bizony olyan is akadt tavaly, aki gyermekének a Pandémia nevet szerette volna adni, ám ezt a kérését az engedélyező bizottság elutasította.
Nagyon szépen köszönjük mind a Magyar Tudományos Akadémiának, mind a tanárnőnek a lehetőséget! Általa kicsit kézzelfoghatóbbá és mindenképp sokkal élvezhetőbbé vált tanulóink számára az egyébként száraznak és kifejezetten nehéznek tartott nyelvészet.
