Decemberi tudományos napunk utolsó előadására szintén 15-én került sor a Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium 2. emeleti tantermében. A 11. és 12. évfolyam érdeklődve várta Dr Pikli Natáliának, az ELTE BTK Anglisztika tanszék adjunktusának előadását arról a csodálatos szerzőről, aki Petőfi Sándor szavait idézve „egymaga fele a teremtésnek”, vagyis William Shakespeare-ről.

Dr Pikli Natália hazánk legnagyobb szaktekintélye a témában, aki nemrég jelentette meg Magyarország egyetlen női szerzőtől származó Shekespeare-monográfiáját. A könyv érdekessége, hogy egészen új perspektívából szemléli a reneszánsz drámaiíró tevékenységét, miközben a komédiának épp annyi teret enged, mint a többi kutató által preferált tragédiának. A Sok hűhó semmiért kapcsán például olyan aktuális kérdéseket is felvet, hogy vajon lehet-e még igaz szerelmet találni jelen, Instagram által meghatározott korunkban.

Az előadás számos érdekességet tartogatott. Megtudhattuk például, hogy Shakespeare fordításával már maga Kazinczy is próbálkozott, így a drámaíró, kicsit magyarrá is vált, vagyis nagyon erősen része kanonikus irodalmi hagyományunknak. Kazinczy mellett több neves fordító is említésre került. Petőfi, Vörösmarty, Arany, Babits és Szabó Lőrinc mellett Nádasdy szövegei is terítékre kerültek.

Dr Pikli Natália fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a reneszánsz alkotó annak idején korántsem fért bele az elitkultúrába, egyértelműen a popkultúra számára írta darabjait. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy az egykori Globe épülete mellett egy állatheccelő állt, ahol a közönség medvék és egyéb állatok küzdelmeiben gyönyörködhetett szabadidejében. Az előadó az egykori híres színház rekonstruált épületében szerzett személyes tapasztalatairól is beszámolt, amit irigykedve hallgattunk.

Shakespeare kapcsán számos konteót kell felszámolnunk. Ilyen például a rossz házasságára, vagy a nevéhez köthető művek szerzőségi kérdésére vonatkozó téves információk sora. Ugyancsak megkerülhetetlenek a drámákat evokáló újabb és újabb kortárs alkotások, amelyek napjainkban is bizonyítják, hogy Shakespeare most is része a 21. századi ember műveltségének. Az előadás kapcsán talán mi is egy kicsit közelebb érezhettük magunkat ehhez a csodálatos szerzőhöz, akinek munkái nem csupán az érettségi tételekben köszönnek vissza, de a mindennapjainkban is fel-feltűnnek.

Szentmiklóssy-Kovács Zsuzsanna

A Tudomány napja elnevezésű programunk második előadása igazán izgalmas témát hozott iskolánk 11. és 12. osztályos diákjai számára. A Sashegyi Sándor Gimnáziumban ezúttal Windt Szandra, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa tartott kriminológiai témájú előadást a 11. osztály termében.

Először tisztázta, hogy ez a tudományág a bűnözés társadalomtudományos vizsgálatát foglalja magában. Foglalkozik többek között azzal, hogy kik válnak potenciális áldozattá, és elkövetővé, valamint, hogy a bűnözésre milyen hatást gyakorol a média, a család, az iskola, illetve a kortárs közösség. Kutatja továbbá a bűnözés okait, illetve a bűnözés társadalmi hatásának hátterét, amelynek során interjúkat és statisztikákat készít. Előbbieknek gyakran adnak otthont védett, titkos szállások. Szintén fontos feladata a kriminológiának bűnmegelőzési programok tervezése és kockázatelemzés.

A rövid bevezetőt követően az előadás további része sokkal nagyobb interaktivitást kívánt, ugyanis dr Windt Szandra állításokat vetített ki, amelyekről a diákoknak kellett eldönteniük, hogy igazak vagy hamisak-e. Ezeken keresztül leromboltunk olyan sztereotípiákat, miszerint a bűnözés oka lehet genetikai, valamint, hogy az elkövetők azonosíthatók külsejük alapján. Tisztáztuk, hogy a fiatalkorúak sajnos igazi bűncselekményeket is elkövethetnek, nem csupán csínytevéseket, illetve, hogy a bűnözés sajnos az emberiséggel összekapcsolódó fogalom, így teljes felszámolása lehetetlennek tűnő küldetés.

Az előadó külön felhívta a figyelmet a média felelősségére a kriminológia területén, valamint a közösségi platformok veszélyeire. Szó esett a diákok által készített képek felhasználásnak törvényi szabályozásáról, illetve számos etikai kérdésről a témában.

Különösen hasznos volt, hogy a diákok nem csupán passzív hallgatóként voltak jelen, hanem maguk is megszólalhattak és kifejthették véleményüket. Az előadó személyes élményeinek hála pedig valóban intenzíven hatottak rájuk az elhangzottak. Felidézett például egy esetet, ahol egy debreceni kampány során fiatalok egy csoportja Down-szindrómás gyerekek képeit gyalázta meg, majd a szembesítéskor rádöbbent, hogy milyen ostobán cselekedett. Így karácsony táján mélyen megérintette a lelkeket, hogy a rongáló ifjúkat egy ölelés térítette jobb belátásra.

Szentmiklóssy-Kovács Zsuzsanna

December 15-én, a Tudomány Napján sok előadással találkozhattak a sashegyis diákok. A tizedikesek második előadása a táplálkozással, a testmozgással, a stresszel való megküzdéssel, valamint a másoknak nyújtott segítséggel foglalkozott, és azt mutatta be, hogyan tudjuk ezek segítségével építeni és megőrizni egészségünket. Ez az előadás szorosan kapcsolódott Prof. Dr. Martos Éva bemutatójához, amelyen a tizedik évfolyam már a kilencedikesekkel együtt vett részt.

Prof. Dr. Martos Éva jelenleg a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sporttáplálkozástudományi Központjának szakmai programvezetője. Sportszakorvosként három olimpián is részt vett, és széles körű szakmai tapasztalatának köszönhetően számos érdekes és tanulságos példát hozott a diákok számára.

Előadásának címe – „A sport a király, a táplálkozás a királynő, rakd össze, és lesz egy királyságod” – rendkívül találóan foglalja össze mondanivalóját. Kiemelte, hogy a sporttáplálkozás alapja az egészséges, tudatos étrend. Mesélt az olimpiákról is, ahol a sportolók számára hatalmas termekben, éjjel-nappal elérhető mindenféle élelmiszer, ezzel támogatva a sikeres versenyzést.

Az éttermekben óriási a választék: több mint tízezer sportoló számára elkülönítve tárolják a húsféléket, a tésztaféléket, a tejtermékeket, valamint a gyümölcsöket és zöldségeket. Mindig rendelkezésre álltak energiaszeletek is, sőt még egy McDonald’s is működött, ahol hosszú sorok kígyóztak.

Az Ausztráliában megrendezett olimpián újdonság volt, hogy az Ausztrál Nemzeti Egyetem dietetikusai is kitelepültek a helyszínre: tőlük tanácsot lehetett kérni, és az ételeken pontosan feltüntették az összetevőket.

Előadásában szó esett többek között KOKO-ról, azaz Kovács István bokszolóról, Csollány Szilveszter tornászról, valamint Benedek Tibor vízilabdacsapatának felkészüléséről is.

Kiemelte, hogy az olimpiákon részt vevők étkeztetését szigorú szabályok szerint kell megszervezni, és minden ország sportolói számára biztosítani kell a nemzeti ételeket is.

Előadónk bemutatta az úgynevezett sportolói tányért, amelynek összeállítása az edzések intenzitásától függ. Hangsúlyozta, hogy a sportoláshoz „erős motorra”, azaz megfelelő izomzatra van szükség, amihez elegendő mennyiségű fehérjebevitel elengedhetetlen. A fehérje származhat állati és növényi (például hüvelyesekből) forrásból is, bár az állati eredetű fehérjék jobban hasznosulnak. Aki vegetáriánus vagy vegán étrendet követ, annak különösen ajánlott dietetikus segítségét kérnie.

Megemlítette Kós Hubert olimpiai bajnok úszónkat is, aki saját maga készíti az ételeit, gyakran nagymamája tanácsait kérve, hogy biztosan olyan táplálékot fogyasszon, amely elősegíti az eredményes felkészülését a versenyekre.

Külön kitért a mikro- és makrotápanyagok szerepére, a megfelelő folyadékbevitel fontosságára, valamint a cukrozott üdítők haszontalanságára. Beszélt a rostos és a szűrt gyümölcslevek szerepéről, valamint hangsúlyozta az energiaitalok veszélyeit is, amelyek elnevezése félrevezető, hiszen valójában nem energiát adnak, csupán elnyomják a fáradtságérzetet.

A változatos, kiegyensúlyozott és egészséges étrend kapcsán szóba került Cristiano Ronaldo, a portugál labdarúgó is, akinek világszerte több mint egymilliárd követője van. Példáján keresztül hangsúlyozta, mennyire fontos az étrend minősége és mennyisége, valamint a rendszeres, kisebb étkezések szerepe.

Az előadás második felében a tömegnövelés „titkairól” esett szó: az étrend, a pihenés, a minőségi fehérjebevitel, a megfelelő folyadékfogyasztás, valamint a mennyiség és a minőség fontosságáról. Kiemelte, hogy különösen körültekintőnek kell lennünk, ha interneten keresztül szeretnénk táplálékkiegészítőket vásárolni. Nem szabad mindent elhinni: a kommentek manipuláltak lehetnek, ezért fontos megnézni, ki írta a cikket, mikor jelent meg, be van-e jegyezve a cég, valamint található-e hiteles kutatás és forrás az adott termékről.

Schneider Szilvia tanár

Május 28-án az MTA Alumni programjának keretében Dr. Ferencz Orsolya, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Földrajz- és Földtudományi Intézetének űrkutatója látogatott el iskolánkba. Igazán aktuális kérdésben osztotta meg velünk hatalmas tudásának egy részét, magával ragadó előadásának témája ugyanis Kapu Tibor küldetése és a magyar űrmisszió volt.

Az előadásnak ismét a Zeneiskola Hangversenyterme adott otthont, ahol valamennyi gimnáziumi tanulónk jelen lehetett. Ferencz Orsolya nemcsak érdekes dolgokról beszélt, de tette mindezt lendületes és valóban érdekfeszítő módon. Megtudhattuk, hogy jelenleg körülbelül 10 ezer működő műhold kering a fejünk felett (elgondolkodtató, hogy ennek nagyjából 60-70%-a egyetlen ember tulajdonában van), hogy az űrkutatás oly sokrétű, hogy valamennyi hivatás kapcsolódhat hozzá, illetve, hogy kis hazánk az űrben nem is olyan kicsi. Büszkék lehetünk, hiszen Bay Zoltán neve éppúgy nemzetközileg ismert a témában, mint Farkas Bertalané, aki Magyarországot képviselve gondoskodott róla, hogy 7. országként lépjünk ki az világűrbe. 2018-ban a Külügyminisztérium nagyot álmodott, amikor újabb magyar űrprogramot indított. Ha minden igaz, jövő héten az álom beteljesül, hiszen Kapu Tibor június 8-án, a kilövést követően teljesítheti küldetését.

Ferencz Orsolya elmondta, hogy a kiválasztott asztronauta 2022-ben jelentkezett a programba. A rengeteg teszt, vizsgálat és próbatétel után tavaly májusban választották ki őt a nagy kalandra, amelynek során 30 tudományos kísérletet hajt majd végre 10 tudományágban. A küldetésen három másik űrhajóssal utazik majd egy Dragon űrhajó fedélzetén, hogy aztán a Nemzetközi Űrállomáson részese lehessen az egyik legnagyobb tudományos projektnek. Ehhez a misszióhoz nemcsak fizikailag, mentálisan és szociálisan kell rendkívül jól teljesítenie, de megfelelő szaktárgyi ismeretekkel is bírnia kell. Nem csoda hát, ha a programot hosszú felkészítő időszak előzte meg.

Valóban kemény napok várnak majd Kapu Tiborra és társaira, hiszen küldetésük során meg kell küzdeniük a folyamatos kisvérköri folyadéktúlnyomással, az űrnáthával, az időérzékelés és a látás potenciális romlásával, az izomzat sorvadásával. Utóbbi csökkentésére minden nap 2 órát edzenek, miközben saját kutatásuk mellett az űrállomás fenntartásával kapcsolatos teendőket is el kell végezniük, feladataik éppen ezért 5 perces időkeretbe vannak leosztva.

Hiába a sok teszt és felkészülés, kiszámíthatatlan, hogy az űr milyen reakciót vált ki az asztronauták szervezetéből. Egy biztos, Kapu Tibor mellett 15 millió magyar áll majd büszkén. Nemcsak, mert magyarként vesz részt egy olyan küldetésben, ahol hazai tudósaink szürkeállománya meghatározó szerepet játszik, vagy mert az ugyancsak magyar fejlesztésű űrbiztos csokoládéval is meglepi majd társait, hanem azért is, mert az ő személyén keresztül minden diák számára kézzelfogható valósággá válik, hogy az álmok igenis megvalósíthatóak! Csak tennünk kell értük.

Az MTA Alumni programjának köszönhetően ismét egy nagyszerű tudóst, dr. Sükösd Csabát üdvözölhettük intézményünkben, a Sashegyi Sándor Gimnáziumban. A tanár úr a BME Nukleáris Technikai Intézetéből érkezett hozzánk, hogy címzetes egyetemi tanárként bevezessen minket a kockázatvállalás filozófiájába. A rendhagyó fizikaórán március 20-án, a Zeneiskola vendégszeretetének hála, középiskolánk valamennyi diákja részt vehetett.

Dr. Sükösd Csaba először a valószínűség fogalmával ismertetett meg minket. Ehhez olyan gyakorlati példákat használt, mint a dobókocka, illetve a lottó. Később megmutatta, hogyan tudjuk kiszámolni egy munkahelyi baleset valószínűségét, majd bevezette az önként vállalt és a kényszerített kockázat fogalmát. Az előbbi érthető, ha munkát vállalunk, akkor azzal az előtt is fejet hajtunk, hogy esetlegesen munkavégzésünk közben történhet valami baleset, de vajon mit értünk kényszerített kockázat alatt? A tanár úr igen szemléletes példákat hozott fel magyarázatként. Felidézett egy skóciai repülőgépszerencsétlenséget, ahol egy gép zuhant váratlanul egy békés kisvárosra, olyan emberek halálát előidézve, akik nem vállalták a repülést, csupán otthonukban tartózkodtak, vagy épp az utcán sétáltak. Ezek szerint viszont minden tevékenység, amely érinti a társadalmat egyben kockázatot is jelent. Kérdés, hogy vajon ezt a tényt hogyan viseli a társadalom? Miután az életnek mennie kell, az emberiség kénytelen elfogadni a jelenséget, amelynek következtében beszélhetünk egy különös fogalomról a társadalmilag elfogadott kockázatról. Vajon hol húzódik az a határvonal, ahol rábólintunk valamire? Mikortól tűnik valami túl veszélyesnek? Döbbenetes, de ez a határvonal nem is olyan képlékeny, mint ahogy azt hisszük, hiszen a kockázat minden esetben mérhető, s míg az átlagosan elfogadott kockázat 10 -4 , a kényszerített kockázat esetén 10 -5 az a szám, amit jóváhagyunk. A tanár úr ismét nagyon érzékletes példát hozott magyarázatként. Ezúttal egy olyan férfit vett alapul, akinek túl bő a nadrágja. Ahhoz, hogy ez a ruhadarab a helyén maradjon, az ember övet hord. Ha ezt az övet nem ellenőrzi reggelente, akkor túl nagy a nadrág leesésének kockázata, ami még ellenőrzéskor is csak évi három lecsúszásra csökken. Logikus, hogy a ruházat nagyobb biztonsággal viselhető, ha az övet nadrágtartó is kiegészíti, hiszen így csupán 685 évente fordulhat elő matematikailag, hogy választott modellünk kínos szituációban találja magát. A nagy többség ezt az eshetőséget már bátran bevállalta. Igen ám, de szemüveget cserélve az iménti számadat azt is jelenti, hogy 10 millió magyarból kétóránként valaki pórul jár, vagyis, ami az egyén számára elfogadható, az korántsem biztos, hogy a társadalomnak is az.

Az előadás második felében az atomenergia termelésével összefüggő kényszerű kockázattal foglalkozott a tanár úr. Szó esett a sugárzás szomatikus és genetikai hatásáról, valamint a sugárterhelés természetes eredetű változatairól is.

Végszóként a média felelőssége merült fel, hiszen Csernobil hatását többféleképpen is megfogalmazhatjuk. Mondhatjuk, hogy a 39 évvel ezelőtti katasztrófa annyi többletsugárzást eredményezett 30 évre vetítve, mint amennyivel egy hónap alatt természetes módon találkozik a testünk. Sőt, ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a többletkockázat csupán annyi, mint egy szál elszívott cigarettáé vagy egy 60 km-en megtett autóúté. Mindkettő igaz. Mint ahogy az az állítás sem hamis, hogy a teljes magyar társadalomra nézve ez azt jelenti, hogy Csernobil szörnyűsége 100 magyar ember halálát okozta. Az állítások ugyanazzal a számadattal dolgoznak, csupán a viszonyítás különbözik. Nem mindegy tehát, hogy üzenetünket milyen köntösbe burkoljuk. Felmerül a kérdés, hogy vajon a sugárzástól vagy a média erejétől kell-e jobban félnünk?

Az MTA Alumni programjának keretében március 20-án dr. Pollman Ferencet, a Hadtörténeti Intézet munkatársát, nyugalmazott történészét látta vendégül a Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium. Az Akadémia tudományos főmunkatársa a TWMI hangversenytermében tartotta meg előadását. A rendhagyó történelemórán gimnáziumunk minden osztálya jelen volt.

A tanár úr szakterülete a hadtörténelem, azon belül is az I. világháború. Ahogy ő mondta, negyven esztendeje kutatja ezt a területet, s még mindig úgy érzi, hogy rengeteg feltérképezetlen terület és megválaszolatlan kérdés van a témában.

Az előadás első felében a háború fogalmával kapcsolatban ismerhettük meg néhány fontos gondolkodó véleményét. Kiderült, hogy Hérakleitosz, a dialektika atyja, egyenesen mindenek királyaként aposztrofálta a háborút, míg Kant az emberiség természeti állapotaként írta le azt; Churchill pedig úgy vélte, hogy az emberi faj története valójában háborúk története. A bevezető kijelentéseken érdemes elgondolkodni. Vajon miért játszik ilyen fontos szerepet történelmünkben a harc és az erőszak? Vajon mi okozza, hogy még ennyi idő után sem tanultunk a hibáinkból, és újra és újra háborúkba sodorjunk önmagunkat? A sors játéka kapcsán ismétlődő tévedésről van szó, vagy inkább tudatosan törekszünk a harcokra? De miért? A háború lehet a fejlődés eszköze, amely mindig megváltoztatja a status quót és új erőviszonyokat vetítve rajzolja át a térképet új lendületet adva ezzel a világnak?

De mit is rajzolt át pontosan az 1. világháború, és milyen érdekek feszültek egymásnak a 19. század végén? Pollman tanár úr előadásában rávilágított, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája – a környező államok egységesülése, megerősödése révén – leginkább Balkán-politikára korlátozódott, illetve, hogy a világtengerekre való eljutásban kulcsszerepet kapott Trieszt megszerzése, hiszen Szalonikit nem sikerült bevenni.

A szövetségi rendszerek alakulása a Monarchia Németországgal kötött kettős szövetségével indult, amelyet később kibővített Olaszország és Románia csatlakozása. Utóbbi kettő azonban a kezdetektől kifele kacsingatott ebből a kötelékből, hiszen súlyos érdekellentéteik voltak a Monarchiával szemben. Nem csoda, hogy a háború során ők inkább a Montenegró és Oroszország által képviselt másik érdekszférához csatlakoztak.

Valószínűleg erre gondoltak a nagy gondolkodók és Churchill, amikor a háborúk emberiség történetében betöltött szerepéről szóltak. A háború megváltoztat, átalakít és így új lendületet ad. Tudom, igazuk van. De azt is tudom, hogy a nagypapám – aki megjárta a II. világháborút – mindig azt mondta, hogy az erőszaknál ostobább megoldás nincs. Értem, mire gondoltak a filozófusok, amikor gondolataikat papírra vetették, valami mégis inkább azt súgja, hogy a nagyapámnak higgyek.

Tanévünk utolsó MTA által támogatott Alumni előadását egy női tudós, a „Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium” TERMÉSZETI munkaközösség vezetője, fizika tanára, a neveléstudomány doktora (fizika-informatika szakos tanár) Dr. Jarosievitz Beáta tartotta. A különleges tanórának március 20-án ismét a Zeneiskola hangversenyterme adott otthont, ahol valamennyi középiskolás diákunk részt vehetett.

A tanárnő a CERN létrejöttéről és működéséről beszélt a Sashegyi Gimnázium tanulóinak. Elmondta, hogy az 1949-ben megfogalmazódó gondolat, miszerint a fizikusoknak szükségük van egy olyan európai központra, ahol összefogva, együtt dolgozhatnak az emberiség jövője érdekében 1952-ben öltött testet, amikor Genfben megnyitotta kapuit a ma ismert intézmény. Az alapítótagok között az Oppenheimer című film kapcsán a diákok által is ismert Bohr és Heisenberg is ott volt. Hazánk 1992-ben csatlakozott a kutatók csoportjához, amivel óriási lehetőség nyílt meg a magyar szellemi tőke előtt.

A történeti bevezető után az előadó rátért arra a kérdésre, ami mindenkit foglalkoztat, csak valahogy senki sem meri megkérdezni, nehogy tanulatlannak tűnjön: hogy mit is csinálnak tulajdonképpen a tudósok a CERN-ben? Elmesélte, hogy egy különleges technikának köszönhetően a központban képesek arra, hogy elektromosság segítségével először lineáris gyorsítással növeljék a protonok sebességét, majd egy proton szinkrotron körpályán tovább fokozzák azt, hogy egy 7 km-es körben keringetve még jobban felgyorsuljanak a részecskék, amiket végül 4 nyalábra osztva a 27 km hosszúságú szupravezetős hadronütköztetőbe terelnek, ahol az egymásnak ütköző nyalábok a lehető legnagyobb energiaszintet érik el miközben különböző detektorok vizsgálják, a folyamat hatását. Elképesztő, hogy mindez a föld alatt zajlik, a Mont Blanc közelében, és a felszínen járók talán nem is sejtik, milyen csoda történik a lábuk alatt.

De mire is jó ez a részecskegyorsító, amit olyan aprólékos gonddal építettek, tartanak karban és fejlesztenek a tudósok? Ennek segítségével sikerült például igazolni a Nobel-díjas Higgs feltevését a bozonok létezéséről, és a cél újabb részecskék beazonosítása. S hogy mindebből hogyan profitál az emberiség? A világ megértése szempontjából alapvető fontosságú, hogy felfedezzük annak legelemibb alkotóelemeit, a fizika lehet a megoldás számos, ma még megoldatlan orvosi kérdésre is, s ahogy Stephen Hawkins mondta: „Ha valaki tudja, miként működik az univerzum, akkor bizonyos értelemben uralja az egész mindenséget.”