A pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium beszámolója a Határtalanul! program keretében megvalósult utazásról (HAT-20-01-0648).
Május 30. (hétfő)
Hétfő reggel 4 óra 45 perckor izgalommal szálltunk fel a buszra, és 5 órakor elindultunk Zetelaka felé, a várva várt ötnapos programunkra.
A buszon jó hangulat volt, hol énekeltünk, hol beszélgettünk, hol pedig szundikáltunk egyet a reggeli korai ébredés miatt. Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol Ady Endre és Juhász Gyula emlékeit kutattuk. Megtekinthettük a szecesszió építészeti remekeit, a felújított szépséges épületek mindannyiunkat elvarázsoltak.
Tovább haladva a Király-hágónál álltunk meg, ahol nem győztünk betelni az elénk táruló látvánnyal, a körülölelő hegyek csodájával. Rövid időre megálltunk Csucsán is, ahol megnéztük, igaz, csak kívülről, a Boncza-kastélyt, Ady Endre feleségének, Csinszkának a kastélyát, ahol a költő is többször járt, illetve házasságkötésük után itt is éltek egy ideig.
Pár órás buszozás után érkeztünk meg szálláshelyünkre, Zetelakára, ahol a házigazdáink meleg áfonyás piskótával fogadtak minket a kapuban és nagy szeretettel vártak bennünket, az Anyaországból érkezőket… Miután elfoglaltuk a szobáinkat, máris mehettünk vacsorázni. Győző bácsiék igen finom vacsorával készültek. Még aznap este felfedeztük a környéket, megnéztük a panzió mögött folyó Küküllőt, majd sokáig beszélgettünk egymással a szobánkban.
Május 31. (kedd)
Reggel nehezen ébredtünk, hiszen igen későn (vagy korán) aludtunk el. Bőséges reggelit kínáltak nekünk, talán a legnépszerűbb a bundás kenyér volt. A reggeli végén csomagoltunk magunknak ebédre valót, majd indultunk a napi programunkra.
Ez a napunk a só jegyében telt. Először a Medve-tó körül sétáltunk, majd Szovátafürdővel ismerkedtünk meg. Délben a parajdi sóbányába látogattunk. Nagy meglepetés volt számunkra az ottani látvány, ilyet még sosem láttunk! Megdöbbentett a hatalmas tér, ami ott fogadott minket. Néhányan még a falmászást, a kalandparkot is kipróbáltuk.
A sóbányát követően elbuszoztunk a Sószorosba, ahol a só különleges természetbeli formáival ismerkedhettünk meg. A következő programunk is még a sóhoz kapcsolódott, hiszen Korondon egy sóvágó műhelybe látogattunk. Itt megismerkedtünk a parajdi só feldolgozásával és felhasználási lehetőségeivel. Szívtunk fehér port (sóport) és nyalogattunk sótömböt, mindez jót tett a légzésünknek, a torkunknak.
Korondon egy fazekasműhelyben megnézhettük a korongozást, a tárgyak készítésének fázisait, illetve vásárolhattunk a szebbnél szebb kerámiák közül. A szállásra visszaérve csorbaleves és áfonyalekváros nudli várt ránk a vacsoránál. Este nagy beszélgetésekkel töltöttük az időt, szólt a zene, többen táncoltunk is. Nagyon tartalmas volt ez a nap!
Június 1. (szerda)
A nehéz ébredést ismét bőséges reggeli követte. Talán a reggeli legkelendőbb része a palacsinta volt. Nem tudtak annyit hozni, amennyit mi ne tudtunk volna megenni… Buszunkról Szentegyházán szálltunk le, és átültünk egy traktor vontatta szekérre, és indultunk a Madarasi-Hargitára. Leírhatatlan élmény volt az elénk táruló látvány, miközben szólt a Hargitához kötődő zene… Ezt az élményt, ezt az utazást soha nem fogjuk elfelejteni! Az út során kísérő sofőrünktől mindenféle érdekességet hallottunk a székelyekről, a hegyről, az itt élő emberekről, szólt a hazához való kötődésről, a hazaszeretetről, miközben azt éreztük, milyen jó magyarnak lenni. Az út egy részét gyalog tettük meg, így értünk fel a Hargita csúcsára. ahol keresztek sora és a turul szobra várt minket. Örökre szóló élményt jelentett számunkra az a látvány, mely a hegytetőről letekintve tárult elénk. Visszafele is részben gyalog, részben szekérrel tettük meg az utat.
Délután még Székelyudvarhelyen álltunk meg. A szoborparkban közös megállapodás után megkoszorúztuk Csaba királyfi szobrát, majd egy kicsit ismerkedtünk a várossal, jutott idő egy kis fagyizásra, szabad programra is. Visszaérkezve Zetelakára, már a vacsorára hangolódtunk. Utána zene, tánc és sok beszélgetés várt még ránk.
Június 2. (csütörtök)
Ezen a napon a már megszokott bőséges reggelit követően Farkaslakára vezetett az utunk, ahol megálltunk Tamási Áron sírjánál, ahol emlékező koszorúnkat is elhelyeztük. Majd Szejkefürdőn Orbán Balázs sírját kerestük fel, miután áthaladtunk a székelykapuk során.
Bögözön a középkori templomot csodálhattuk meg különleges fakazettáival, Szent László-legendájával. Két óra körül érkeztünk Székelyvarságra, ahol egy jó kis túra várt ránk. A Csorgókő vízesés gyönyörű látványt jelentett a számunkra. A „Parlamentnél” megpihentünk egy kicsit, mindenki vásárolt fagyit, illetve üdítőt. Mintegy 5 kilométeres séta után érkeztünk vissza a buszhoz. Fél 7 körül értünk vissza Zetelakára, ahol kétfogásos vacsorával vártak minket. Az udvaron búcsúbulit tartottunk, énekeltünk, táncoltunk. Majd éjfél körül már mindenki aludni tért, hogy másnap korán fel tudjunk kelni.
Június 3. (péntek)
Hihetetlen, hogy ez már az utolsó napunk a kiránduláson! Reggeli előtt gyorsan összepakoltunk, majd bőségesen megreggeliztünk. Nehéz volt elhagyni a szállásunkat, hiszen nagyon jól éreztük itt magunkat, szép élményekkel indultunk haza. Még elkészültek az utolsó csoportképek, elköszöntünk vendéglátóinktól, majd beszálltunk a buszba.
Utolsó koszorúnkat elhelyeztük a Petőfi-emlékműnél, majd indultunk Segesvárra. Lenyűgözött minket a város történelmi központja. Megcsodáltuk az óratornyot, illetve a vár maradványait.
Hazafelé menet az autóbuszból még vetettünk egy pillantást Déva várára, miközben felidéztük Kőmíves Kelemenné történetét. A többórás buszozást is könnyen viseltük, hiszen annyi emlékezetes program, annyi szép élmény részesei lehettünk az elmúlt napokban… Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 5 napra egész életünkben emlékezni fogunk. És persze arra a szeretetre is, ami körülölelt minket, az Anyaországból érkezőket Székelyföld kincsei – a Sóvidék csodái megismerése során. Ajándék volt minden nap a számunkra, hálásan köszönjük a lehetőséget!
