„Adjunk értéket a tanulásnak” – ez egy felhívás, felszólítás – ezekkel a szavakkal nyitotta meg
Dr. Géczi Dóra, az Oktatási Hivatal főosztályvezetője a „Tanulási eredmények mérése és értékelése a gyakorlatban” című tapasztalatmegosztó konferenciát a budapesti Hotel Helia, Hélia termében a tanulásieredmény-alapú (TEA) szemlélet alkalmazásáról az oktatók és a tanulók mindennapi munkájában.
Miért? – tette fel a kérdést a főosztályvezető asszony – hiszen a tanulás önmagában érték. Miben rejlik mégis a tanulás értéke, ha az információk birtoklása már nem az? Hát a válasz egyszerű, a tanulási eredményben, a képességben, ahogyan az információkat használjuk. A fő cél, a TEA elterjesztése, amely által a tanulói útnak, erőfeszítésnek adunk többletértéket. Az algoritmusok nem képesek rácsodálkozni, átélni, egyediek és megismételhetetlenek lenni. A tanuló önmagát múlja felül újra és újra, ez a mai nap küldetése.
Ezt követően Farkas Éva osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, miszerint nem a hagyományos értékelési formákról szeretne szólni, hanem arról, hogy mi a legjobb eszköze a tanulók önértékelésének, fejlesztésének, motiválásának. Átláthatóbbá tenni az eredményeket, ezáltal értéket adni a tanulásnak. Az értékelés mindig az előrehaladásról és az eredményről kell, hogy szóljon.
Az értékelést validáltabbá tehetjük, ha az értékélés szempontjait pontosan meghatározzuk. Az önreflexió segíti a mélytanulást, a hosszútávú rögzítést is. A tapasztalatok tudatos feldolgozásából tanulunk. A kimenetszabályozás eszköze tehát a TEA, amely egy tudatos, célirányos fejlesztő folyamat, a visszafele tervezés logikájára építve. A célt konkrétan meghatározzuk, a kompetenciákat elemeire bontjuk, és nem azt értékeljük, amit tanítunk, hanem azt, amit fejleszteni akarunk.
Ez egy tudatos fejlesztő munka, nem pedig sodródás. És ezt az értékelési folyamatot bele kell foglalni a tanmenetbe, ami a tanárok oktatói forgatókönyve. A teljesítmény értékelését pedig nyilvánossá kell tenni, ami objektívvé, megbízhatóvá, validdá teszi az értékelési folyamatot. Fő alapelvei: egyszerű kereteken belül rugalmas, de biztonságos környezetet teremteni. Nem témákat, hanem cselekvéseket meghatározni, valamint ne a hiányokat emeljük ki, hanem az erősségekre építsünk. A jó kérdés pedig, amit az oktató tegyen fel magának: Milyen hatást tudok elérni a diákoknál? És csak akkor legyünk elégedettek, ha a diákok 90 %-ánál kompetenciafejlődést tudtunk elérni.
Az értékelés tehát a figyelem ajándéka!
Ezt követően Besze Szilvia vette át a szót a Tempus Közalapítvány képviseletében. Bemutatta a Profformance eszközrendszert, melynek célja a tanulási eredmények javítása. Egy oktatói teljesítményértékelési eszköz és ösztönző rendszer. Ez egy olyan támogató eszköz, ami a fejlesztendő területek támogatását szolgálja. A fejlesztés, fejlődés közös felelősségünk. Kiemelte a belső erőforrások felismerésének, a módszerek megosztásának, mentorprogramnak, a jógyakorlatok megosztásának és a statisztikai elemzéseknek a fontosságát is.
A konferencia második részében egy pódium beszélgetésre került sor, ahol az oktatás négy főcsoportja képviseltette magát: a köznevelés, a szakképzés, a felsőoktatás és a duális képzés.
A beszélgetés három fő kérdés köré épült fel:
- „Mi az, amin változtatnának?”
- „Milyen kézzelfogható hatásról tudnak beszámolni a TEA-alapú szemlélet alkalmazásával?
- „Miért éri meg beletenni a sok munkát?”
A szakképzés képviseletében Majorosi Anna (Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum, Kodolányi János Egyetem Neveléstudományi Tanszék) felvázolta a vizsgaközpontok megszületését és helyzetét. Megemlítette, ha egy vizsga átlátható kritériumok köré épül, akkor az minden résztvevőnek könnyebbséget jelent. Ennek érdekében kihangsúlyozta, hogy legyen elérhető minél több értékelőlap egyértelmű kritériumokkal és példa-portfolió mind a diákok, mind a pedagógusok számára.
A duális képzés képviseletében Salamonné Maráczi Erika (duális képzési szakértő (műszaki szakmák)) kiemelte, hogy a TEA szemléletű értékelés használata jelentős, hiszen a vállalatok számára nem az érdemjegy számít, hanem azt nézik, hogy a diákok milyen kompetenciákkal, attitűddel és autonómiával érkeznek hozzájuk. A gyakorlati képzés és a vizsgák során is megfigyelhető volt, hogy egy tételes értékelés hatása pozitív volt még akkor is, ha nem sikerült a vizsga, mert nagy hangsúlyt kaptak azok a területek is, amiben jól teljesített a diák, így már csak azokra részterületekre kellett jobban fókuszálnia és tökéletesítenie, amik nem mentek jól.
A köznevelés részéről Berkó Regina (Szegedi SZC Csonka János Technikum, Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskola) kifejtette, hogy ő elképzeli, milyen lesz majd az a tanuló, aki tőle kikerül, milyen személyiséggé válik. Ennek érdekében a hétköznapokban is hasznosítható tudáselemeket helyezi a fókuszba. Felállított egy pontrendszert, amelybe megfelelő súlyozással kerültek bele mind a tárgyi, mind a képességbéli tudáselemek. Ez az értékelő rendszer a differenciálásra is lehetőséget adott, így a személyre szabott odafigyelés is a fókuszba került. Osztályonként rugalmasan változtatta a pontozás súlyozását, aszerint, mit tapasztalt, miben kellett fejleszteni az adott csoportot. A TEA alkalmazásával a diákjai motiváltabbá váltak, javult a tárgyhoz való viszonyuk, bevonhatóbbak lettek.
Végül, de nem utolsó sorban a felsőoktatás oldaláról Nagy Márió Tibor (Szegedi Tudományegyetem BTK Neveléstudományi Intézet) szerint nagyon fontos momentum, hogy mi, oktatók kaptunk-e életünkben olyan értékelést, amelynek átélése vált alapjává a szemléletmódváltásnak. Szerinte a hallgatók egyelőre nem tudatosan használják ezt az értékelési formát, sőt sok esetben nem is értik. A fejlesztő, eredmény alapú értékeléssel sokszor csak egy-egy kurzus során találkoznak, így elmondható, hogy a felsőoktatásban a kívánt szemléletmódváltás még nem történt meg. Azok a hallgatók viszont, akik találkoztak már ezzel a módszerrel, nyitottabbá, közvetlenebbé váltak, vagyis a legfőbb motiváló erő a sikerélmény.
A harmadik kérdésre mind a négy előadó válasza egybehangzóan a diákok csillogó szeme, amit akkor láthatunk, ha sikerrel járt a törekvésünk, tehát érdemes beletennünk a sok energiát, mert ezáltal nemcsak a tanulóinkat, de önmagunkat is jobban megismerhetjük.
A konferencia harmadik fő részében pedig kiscsoportos TEA szemléletű műhelymunkák következtek a mindennapok mérési és értékelési gyakorlatában.
Az „Értékelési módszerek tanulói és oktatói mobilitási tevékenységeknél” c. workshop keretében Tóth Judit Emma, Közép-Magyarországi Agrárszakképzési Centrum képviseletében bemutatta, milyen értékelési módszerek alkalmazhatók a tanulói és oktatói mobilitások során, és hogyan illeszthetők ezek a hazai oktatási gyakorlatba.
Az „Értékelés a 21. században – szemlélet és eszköztár” c. műhelymunka Keresztes Emília, Illyés Gyula Gimnázium képviseletében azt vizsgálta, hogyan tehető az értékelés a 21. században igazságosabbá, személyesebbé és motiválóbbá korszerű pedagógiai és digitális eszközökkel.
A „Vizsgaprojektek és tanulási projektek tanulásieredmény-szemléletű értékelése” c.
workshop Farkas Éva képviseletében feltárta, miként értékelhetők a vizsga- és tanulási projektek tanulásieredmény-alapú szemlélettel, biztosítva a kompetenciák hiteles mérését.
„ Az MI a tanítás szolgálatában – a tudatos tervezésen át a valódi pedagógiai értékig” c. műhely Tóth Éva, eTwinning-nagykövet képviseletében mutatta be, hogyan használható tudatosan a mesterséges intelligencia a tanításban a tanulási célok, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére.
A konferencia célja, hogy a tanulási eredményekre fókuszáló mérési és értékelési gyakorlatokkal fejlődjön a tanárok és oktatók az értékelésről alkotott szemlélete, és gazdagodjon a módszertáruk. A rendezvény teret adott a tapasztalatcserének, az innovatív módszerek és a képzési alágazatok területén kialakított gyakorlatok megismerésének. Az értékelés fejlesztésével a tanulás folyamatának többletérték adható, és láthatóvá tehetők a tanulás eredményei.
Az értékelés komplex átgondolása és új dimenzióba helyezése segít abban, hogy az érdemjegyektől és a klasszikus értékelési szokásoktól eltávolodva, új szemlélettel tekintsenek a résztvevők a tanulás folyamatában fontos és meghatározó mérési és értékelési tevékenységre. A műhelymunkákon olyan újszerű, könnyen adaptálható lehetőségeket mutattak be a műhelyvezetők, amelyek beépíthetők a mindennapok gyakorlatába, így azonnali segítséget jelentenek a tanulás-tanítás folyamatában.
A konferencia bemutatta, hogyan léphetünk túl az értékelés hagyományos, kizárólag minősítő gyakorlatán, és hogyan válhat a tanulásieredmény-szemléletű értékelés a tanulás és a kompetenciafejlesztés tudatos eszközévé.
Mert az értékelés nem csupán mér, hanem tanít, támogat, fejleszt és formál.
