A sashegyi.hu a működéshez elengedhetetlenül szükséges sütiket használ. A beágyazott
külső tartalmakhoz rendelt sütik mint például a Google Naptár, Youtube/Facebook videók, Google Fotók,
az őket üzemetető oldalak hatáskörébe tartoznak. A weboldal használatával hallgatólagosan is
beleegyezem az iskolával kapcsolatos külső tartalmak beágyazásába illetve a működtetéséhez szükséges
sütik elhelyezésébe és használatába.
Október 19-én délelőtt a humán tudományoké volt a főszerep a Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban. Földváry Kinga, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense másodszor látogatott el hozzánk. Tavaly Shakespeare művészete kapcsán beszélt az irodalom adaptációs lehetőségeiről, idén pedig a populáris kultúra témájában nyűgözte le diákjainkat és tanárainkat az MTA középiskolai Alumni programjának köszönhetően. Az előadásnak ezúttal is a TWMI hangversenyterme adott otthont.
A téma számos kérdést vet fel. Földváry tanárnő először azzal foglalkozott, hogy vajon a népszerű kultúra felhasználói be merik-e vallani, hogy ennek a színes, folyton változó és izgalmas anyagnak fogyasztói, hiszen teljesen társaságfüggő, hogy az adott körben épp „menő” vagy pont „ciki” a populáris kultúra egy-egy szegmensének kedvelése. Ugyanakkor az sem definiálható pontosan, hogy mit értünk kultúra alatt, és vajon hogyan különíthető el ennek népszerű változata a magasabb szintű válfajtól? A határvonal nem húzható meg élesen, sőt sokféleképpen kerülnek át alkotók az egyik kategóriából a másikba. Az viszont kijelenthető, hogy bizonyos szempontok alapján szemlélve a két változatot kirajzolódnak különbségek. A magas kultúrára jellemző igényes és művészi kidolgozás biztos, hogy több jelentésréteget hordoz, szemben a populáris kultúra könnyed, egyszerűségél, amely legfőbb ismérve, hogy elvarázsol, élményt nyújt. A kutatások megállapították, hogy ez a kultúra műfajokban gondolkodik, közérthető, képes tömegeket megszólítani, kortárs vágyaknak és félelmeknek ad hangot, kedveli az ismétléses variációkat (akár a sorozatokat), és szívesen adaptál ismert témákat, történeteket. Mindez biztosítja számára, hogy valóban többen forduljanak hozzá egy adott korban. Amennyiben sikerül ezen céljait értékálló módon elérnie, vagyis későbbi korokban is népszerűnek bizonyul, befogadja a kánon, és maga is részesévé válik a magas kultúrának. Persze, lehet, hogy addig el kell viselnie néhány pejoratív megjegyzést. Különösen érdekes volt a fanfiction gondolatával való játék ezen a rendhagyó órán, ami egyszerre hozhatja játékba akár Lokit, a Marvel univerzumból, illetve a Disney jól ismert hókirálynőjét, Elzát egy közös történetben.
Az előadás egyik fő kérdésének bizonyult, hogy vajon létezhet-e olyan tudományterület, amely ezzel a témával foglalkozik. Földváry tanárnő valójában már a kérdés feltételekor választ is adott, hiszen tudományos igénnyel beszélt szűk egy órában a popkultúráról. A tény, hogy sokakat foglalkoztat ez a világ szintén indokolja a megfelelő szintű vizsgálatot. köszönjük, hogy egy picit beleláthattunk ebbe a munkába!
Idén az MTA Középiskolai Alumni programjának első alkalmán dr Ronkay Ferenc, a BME és a Nyíregyházi Egyetem oktatója tartott előadást 2023.10.13-án iskolánk gimnáziumi osztályai számára. Témája címéül a Polimerek és hulladékgazdálkodás szavakat választotta. Bevallom őszintén, a polimer kifejezés használata első hallásra meglehetősen ijesztőnek tűnt, hiszen kémiai tematikát sugallt, amit kevesen értenek akadémiai szinten – számomra ez a tárgy már a gimnáziumban is nehéznek tűnt.
A tanár úr hamar megnyugtatta a hallgatóságot, hogy érthető és gyakorlatias előadást fog tartani. Tartotta a szavát, hiszen rögtön egy interaktív kérdéssel indított, amikor letesztelte, hogy a jelenlévők közül kik kapcsolnak pozitív, és kik negatív érzéseket a műanyag főnévhez. Utóbbiak elsöprő többséget alkottak. A szerencsétlen megítélést popzenei példákkal is igazolta az előadó, aki egyben felhívta a figyelmet az anyag nagyszerűségére is. Megtudhattuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben csupán 39%-át használják csomagolásra, a többit hosszabb távon aknázza ki az emberiség. Az is fontos, hogy a sokat szidott PET-palack – ami valóban nagy veszélyt jelent a tengerek, óceánok élővilágára – 450 éves, rendkívül ijesztő lebomlási ideje csupán extrapoláció – kikövetkeztetett adat, tehát korántsem biztos. Az azonban 100%, hogy jelenléte a természetben kifejezetten káros, tehát tennünk kell ellene!
A szelektív gyűjtés a megelőzést segíti, a már kijutott hulladékot pedig újra össze kell szedni. Döbbenetes képeket láthattunk arról, a Pet-palackokból álló szemétmennyiségről, amit természetes vizeink ringatnak. Az előadás során annak is utánajártunk, hogy mi készülhet a begyűjtött műanyagból. A tanár úr nem csak beszélt a lehetőségekről, de be is mutatta azok egy részét, a csomagolási termékeken túl, kezünkbe foghattuk az újrahasznosított pántolószalagot éppúgy, mint a partvist. Azt is megtudhattuk, hogy a feldolgozott „szemét” nem csupán rosszabb, de akár jobb minőségű anyagot is eredményezhet. Ennek demonstrálására egy televízió készülék hátsó borítóját hozta el nekünk Dr Ronkay.
A negyvenöt perces előadás során mindannyian megtanultuk, hogy a műanyagot nem elsősorban száműznünk kell az életünkből, hanem meg kell tanulnunk azt felelősséggel használni. Ennek első lépése, hogy megértsük, a műanyag nem az eldobható szinonimája!
A pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium beszámolója a Határtalanul! program keretében megvalósult utazásról (HAT-20-01-0648).
Május 30. (hétfő)
Hétfő reggel 4 óra 45 perckor izgalommal szálltunk fel a buszra, és 5 órakor elindultunk Zetelaka felé, a várva várt ötnapos programunkra.
A buszon jó hangulat volt, hol énekeltünk, hol beszélgettünk, hol pedig szundikáltunk egyet a reggeli korai ébredés miatt. Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol Ady Endre és Juhász Gyula emlékeit kutattuk. Megtekinthettük a szecesszió építészeti remekeit, a felújított szépséges épületek mindannyiunkat elvarázsoltak.
Tovább haladva a Király-hágónál álltunk meg, ahol nem győztünk betelni az elénk táruló látvánnyal, a körülölelő hegyek csodájával. Rövid időre megálltunk Csucsán is, ahol megnéztük, igaz, csak kívülről, a Boncza-kastélyt, Ady Endre feleségének, Csinszkának a kastélyát, ahol a költő is többször járt, illetve házasságkötésük után itt is éltek egy ideig.
Pár órás buszozás után érkeztünk meg szálláshelyünkre, Zetelakára, ahol a házigazdáink meleg áfonyás piskótával fogadtak minket a kapuban és nagy szeretettel vártak bennünket, az Anyaországból érkezőket… Miután elfoglaltuk a szobáinkat, máris mehettünk vacsorázni. Győző bácsiék igen finom vacsorával készültek. Még aznap este felfedeztük a környéket, megnéztük a panzió mögött folyó Küküllőt, majd sokáig beszélgettünk egymással a szobánkban.
Május 31. (kedd)
Reggel nehezen ébredtünk, hiszen igen későn (vagy korán) aludtunk el. Bőséges reggelit kínáltak nekünk, talán a legnépszerűbb a bundás kenyér volt. A reggeli végén csomagoltunk magunknak ebédre valót, majd indultunk a napi programunkra.
Ez a napunk a só jegyében telt. Először a Medve-tó körül sétáltunk, majd Szovátafürdővel ismerkedtünk meg. Délben a parajdi sóbányába látogattunk. Nagy meglepetés volt számunkra az ottani látvány, ilyet még sosem láttunk! Megdöbbentett a hatalmas tér, ami ott fogadott minket. Néhányan még a falmászást, a kalandparkot is kipróbáltuk.
A sóbányát követően elbuszoztunk a Sószorosba, ahol a só különleges természetbeli formáival ismerkedhettünk meg. A következő programunk is még a sóhoz kapcsolódott, hiszen Korondon egy sóvágó műhelybe látogattunk. Itt megismerkedtünk a parajdi só feldolgozásával és felhasználási lehetőségeivel. Szívtunk fehér port (sóport) és nyalogattunk sótömböt, mindez jót tett a légzésünknek, a torkunknak.
Korondon egy fazekasműhelyben megnézhettük a korongozást, a tárgyak készítésének fázisait, illetve vásárolhattunk a szebbnél szebb kerámiák közül. A szállásra visszaérve csorbaleves és áfonyalekváros nudli várt ránk a vacsoránál. Este nagy beszélgetésekkel töltöttük az időt, szólt a zene, többen táncoltunk is. Nagyon tartalmas volt ez a nap!
Június 1. (szerda)
A nehéz ébredést ismét bőséges reggeli követte. Talán a reggeli legkelendőbb része a palacsinta volt. Nem tudtak annyit hozni, amennyit mi ne tudtunk volna megenni… Buszunkról Szentegyházán szálltunk le, és átültünk egy traktor vontatta szekérre, és indultunk a Madarasi-Hargitára. Leírhatatlan élmény volt az elénk táruló látvány, miközben szólt a Hargitához kötődő zene… Ezt az élményt, ezt az utazást soha nem fogjuk elfelejteni! Az út során kísérő sofőrünktől mindenféle érdekességet hallottunk a székelyekről, a hegyről, az itt élő emberekről, szólt a hazához való kötődésről, a hazaszeretetről, miközben azt éreztük, milyen jó magyarnak lenni. Az út egy részét gyalog tettük meg, így értünk fel a Hargita csúcsára. ahol keresztek sora és a turul szobra várt minket. Örökre szóló élményt jelentett számunkra az a látvány, mely a hegytetőről letekintve tárult elénk. Visszafele is részben gyalog, részben szekérrel tettük meg az utat.
Délután még Székelyudvarhelyen álltunk meg. A szoborparkban közös megállapodás után megkoszorúztuk Csaba királyfi szobrát, majd egy kicsit ismerkedtünk a várossal, jutott idő egy kis fagyizásra, szabad programra is. Visszaérkezve Zetelakára, már a vacsorára hangolódtunk. Utána zene, tánc és sok beszélgetés várt még ránk.
Június 2. (csütörtök)
Ezen a napon a már megszokott bőséges reggelit követően Farkaslakára vezetett az utunk, ahol megálltunk Tamási Áron sírjánál, ahol emlékező koszorúnkat is elhelyeztük. Majd Szejkefürdőn Orbán Balázs sírját kerestük fel, miután áthaladtunk a székelykapuk során.
Bögözön a középkori templomot csodálhattuk meg különleges fakazettáival, Szent László-legendájával. Két óra körül érkeztünk Székelyvarságra, ahol egy jó kis túra várt ránk. A Csorgókő vízesés gyönyörű látványt jelentett a számunkra. A „Parlamentnél” megpihentünk egy kicsit, mindenki vásárolt fagyit, illetve üdítőt. Mintegy 5 kilométeres séta után érkeztünk vissza a buszhoz. Fél 7 körül értünk vissza Zetelakára, ahol kétfogásos vacsorával vártak minket. Az udvaron búcsúbulit tartottunk, énekeltünk, táncoltunk. Majd éjfél körül már mindenki aludni tért, hogy másnap korán fel tudjunk kelni.
Június 3. (péntek)
Hihetetlen, hogy ez már az utolsó napunk a kiránduláson! Reggeli előtt gyorsan összepakoltunk, majd bőségesen megreggeliztünk. Nehéz volt elhagyni a szállásunkat, hiszen nagyon jól éreztük itt magunkat, szép élményekkel indultunk haza. Még elkészültek az utolsó csoportképek, elköszöntünk vendéglátóinktól, majd beszálltunk a buszba.
Utolsó koszorúnkat elhelyeztük a Petőfi-emlékműnél, majd indultunk Segesvárra. Lenyűgözött minket a város történelmi központja. Megcsodáltuk az óratornyot, illetve a vár maradványait.
Hazafelé menet az autóbuszból még vetettünk egy pillantást Déva várára, miközben felidéztük Kőmíves Kelemenné történetét. A többórás buszozást is könnyen viseltük, hiszen annyi emlékezetes program, annyi szép élmény részesei lehettünk az elmúlt napokban… Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 5 napra egész életünkben emlékezni fogunk. És persze arra a szeretetre is, ami körülölelt minket, az Anyaországból érkezőket Székelyföld kincsei – a Sóvidék csodái megismerése során. Ajándék volt minden nap a számunkra, hálásan köszönjük a lehetőséget!
A pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium beszámolója a Határtalanul! program (2022. május) keretében megvalósult utazásról:
2022 májusában a hetedikes évfolyammal Erdélyt jártuk 5 napon keresztül. Nagyon sok helyre eljutottunk, a megtett több, mint 1800 km során. Az utat megelőzően az évfolyamnak előkészítő órát tartottunk, illetve földrajz és történelem órákon szintén készültünk előzetes tudás átadásával.
Első erdélyi napunk egy rövid megállóval indult: a Király-hágó területén léptünk be Erdély kapuján. Majd Bánffyhunyadon a 13. századi református templomot ismertük meg helyi vezetőnk bemutatásával. Délután értünk Kolozsvárra, ahol a városban sétálva a főbb látnivalókat ismertük meg. Főleg Mátyás király szobra és szülőháza tett mély benyomást a gyerekekre. Szállásunk Nagyenyeden volt.
A második napunk igazán mozgalmasan zajlott. A reggelt egy nagyon szép, izgalmas helyen kezdtük, a Tordai hasadékot jártuk végig. Libasorban (és kapaszkodva) menve a sziklák szélén, nézve a gyönyörű kilátást a mészkő szirtekre, átmenve függő hidakon, igazán nagy élményt jelentett. Ez csak fokozódott, amikor a Tordai sóbányában jártunk, mely Erdély leghíresebb látványossága, illetve Európában is egyedülálló hely. Délután Korondon volt nézelődési és vásárlási lehetőségünk a helyi fazekas termékek, egyéb portékák között. Este érkeztünk a szállásunkra Farkaslakára, ahol 2 éjjelt töltöttünk el.
Harmadik napon folytatódtak az élmények a Békás-szoros végig járásával, és természetesen a Gyilkos-tó sem maradt ki, mely helyszín szintén különleges Erdélyben. Ezután Güdüc település környékén vehettünk részt egy igazi természetközeli falatozáson. Erdő szélén, a medveleshez közel helyi, házi finomságokat kaptunk, a gyerekek nagy örömére. Ezt a napot Székelyudvarhelyen zártuk, ahol a várost magunk bejárhattuk, és megemlékezést is tartottunk a Nemzeti szoborpark területén. Különleges élményt adott a gyermekeknek, hogy olyan városban jártunk, ahol a magyarság 95%-os arányú.
A negyedik napon újra útra keltünk csomagokkal, hiszen szállásunk máshol volt. Délelőtt folyamán Székelykeresztúron ellátogattunk „Petőfi sírjához” és a „Petőfi körtefához”, az ezekhez kötődő legendákat elevenítettük fel, verseket szavaltunk. Megnéztük azt a házat is, ahol híres költőnk az eltűnése előtti utolsó éjszakáját töltötte. Fehéregyháza határában tisztelegtünk Ispánkútnál, Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén felállított Petőfi-emlékműnél. Letettük iskolánk koszorúját is. Ezután Segesvárra érkeztünk, mely színes, izgalmas város és világörökségi oltalom alatt is áll. Városnézésünk során a szász építészet emlékeivel találkoztunk. Aznapi utolsó állomásunk Nagyszeben volt. Ez a gyönyörű város az óriási főterével mindenki emlékeiben megmaradt főleg, hogy megálltunk a híres „Hazugok hídján” is. Estefelé Dévára érkeztünk, és az utolsó szálláshelyet elfoglaltuk. Este a helyi gyerekekkel közös focimeccsre is sor került.
Utolsó napunk Déván indult. Látogatást tettünk a Szent Ferenc Alapítványnál, ahol szegény sorsú gyermekeket nevelnek családi körülmények között, Böjte Csaba vezetésével. Az iskolánkban összegyűjtött adományunkat átadtuk és nagy figyelemmel, csöndben és elgondolkozva hallgattuk a helyi kislányt, aki elmesélte életét, körülményeit. Déva után Vajdahunyadra érkeztünk a „Várak királyához”, a Hunyadi-Bethlen kastélyhoz. Az impozáns várkastély látványa méltó volt erdélyi utunk befejezéséhez.
Ez az utazás mindenkinek maradandó élményt jelentett. Visszanézve a fotókat, megbeszéltük benyomásainkat és megállapítottuk, hogy milyen sokat jelent, mennyire más érzés olyan helyen járni, amiről eddig csak hallottunk, illetve tanultunk.
