2022. máj 12., csütörtök

A Magyar Tudományos Akadémia Középiskolai Alumni Programjának hála, idén tavasszal több tudóst is köszönthettünk intézményünk falai között. Nem is olyan régen Dr Prószéky Gábor informatikus nyelvész látogatott el hozzánk, aki a számítógépek nyelvre, kommunikációra tanításának témájával már előkészítette a talajt az eheti előadáshoz. Ezúttal, 2022. máj. 12-én 10 órakor Dr Gyarmati G. Péter professor emeritus, matematikus volt a vendégünk. A tanár úr – aki jelenleg visszavonultan tevékenykedik, de az MTA köztestületének tagja – szakterületének számít a számítógép hálózatok biztonsági és megbízhatósági kérdéseivel való foglalatoskodás, így nem csoda, hogy hozzánk is hasonló témával, a digitális kor kérdéseivel érkezett.

Az előadásra – mivel iskolánkban nem áll rendelkezésre akkora tér, hogy mindegyik gimnáziumi osztályunk helyet kaphasson – a Teleky–Wattay Művészeti Iskola Hangversenytermében került sor. Gyarmati tanár úr könnyed stílusú előadása során a mindennapi életből vett példák segítségével tekintettük át, hogy a digitális kornak milyen vívmányi is jellemzők a 21. századra, amelyben élünk. Számos tárgy képi megjelenítésén keresztül nézhettük végig, hogy milyen fejlődés zajlott le ezen a területen az elmúlt fél évszázadban. Szó volt robotokról, drónokról, automata rendszerekről, mesterséges intelligenciáról, megtudtuk, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az elektromos autóknak, hallottunk önvezetésről, megismerkedtünk a számítástechnika legmodernebb vívmányaival, miközben gyakoroltuk a fejben számolást, és áttekintettük a digitális kor felé vezető különböző forradalmi hullámokat. Legemlékezetesebbek talán a robotika vívmányai voltak, ahol kiderült például, hogy ma már létezik olyan Rubik-kocka is, amely képes önmagát kitekerni és összerakni. Azt is érdekes volt látni, hogy az egyes tudományterületek milyen összefüggéseket mutatnak, hiszen ez a fajta interdiszciplinaritás ráébresztette a tanulókat, hogy nem a tantárgyak a fontosak az iskolában, hanem a tudás.

A rendhagyó informatika, illetve matematika órán nagyon élvezték a diákok, hogy folyamatosan módjukban állt reflektálni a témára, miközben talán egy kicsit jobban megértették azt a kort, amelyben mindennapjaikat élik, éljük. A negyvenöt perces előadást követő órarendi órán – bár már Gyarmati Péter nélkül –, de tovább beszélgettünk a tanulókkal az általuk jól, és egyetlenként ismert digitális világ, és a tanárok által megtapasztalt analóg világ különbségeiről.

Nagyon szépen köszönjük mind a Magyar Tudományos Akadémiának, mind a tanár úrnak a lehetőséget!

2022. máj 11., szerda

A Magyar Tudományos Akadémia Középiskolai Alumni Programjának keretében tavasszal több híres tudós is ellátogatott intézményünkbe, hogy egy-egy előadás keretében mutassa be gimnazistáink számára a tudomány világának szépségét és lenyűgözőségét. 2022. máj. 11-én 10 órakor dr Raátz Judit főiskolai docens, a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, valamint a Mai Magyar Nyelvi tanszék oktatója volt a vendégünk.

Dr Raátz Judit több kutatási területen is biztonsággal mozog, a leíró nyelvészettől a kommunikációtan át a retorikáig, miközben a diákok leginkább a tankönyvek fedőlapjáról ismerhetik a nevét. Ezúttal a tanárnő a szívéhez legközelebb eső témát, a névtant választotta ki előadása témájául. A névtan szó – köszönhetően Slíz Mariann korábbi előadásának – ismerősen csengett a diákok számára, hiszen márciusban már megismerkedhettünk az alapokkal. Akkor a Teleki-Wattay Művészeti Iskola Hangversenytermében tartott rendhagyó órán a névadás történetével foglalkoztunk. Abban a negyvenöt percben lehetőségünk volt áttekinteni a témát az ősi magyar kortól egészen napjainkig. Megtudtuk, hogy míg annak idején az ártó szellemek elkerülése érdekében gyakran adták a csecsemőnek a „Nemvaló, Mavagy” neveket, manapság már szigorú szabályok szerint választható új keresztnév a gyermekek számára.

Raátz tanárnő innen folytatta a névtanos ismeretek átadását. Slíz Mariannal egyeztetve pontosan tudta, hogy meddig jutottunk, így ő az említett mai névadási szabályokkal, illetve a névadás során figyelembe veendő szempontokkal foglalkozott az előadásán, amit szintén a Teleki-Wattay Művészeti Iskola Hangversenytermében tartott meg. Negyvenöt perces óráján megismerkedhettünk a legfrissebb statisztikai adatokkal, megtudtuk, hogy modern névadásunk milyen forrásokból táplálkozik, és tisztáztuk a legalapvetőbb kikötéseket a névválasztásnál. Érdekesség megtanultuk például, hogy hazánkban a nők női nevet, a férfiak pedig férfinevet viselnek, nincs olyan változat, amely mindkét nem esetében elfogadható lenne. Ugyancsak figyelemreméltó adat, hogy a tavalyi, hatszázhatvan névváltoztatási kérelemből csupán száztíz ment át a névellenőrző bizottság rostáján. A tanárnő előadásából kitűnt, hogy bár a nevek folyamatosan változnak, a hagyományok őrzése is állandó elemnek tűnik a névtörténetben. Ez utóbbi vonás főleg a fiúneveknél domináns.

A diákok igazán élvezték az előadást, különösen hálásak voltak a tanárnő által bemutatott konkrét példákért. Emlékezetes pillanat volt, amikor kiderült, hogy Herceg keresztnév is adható Magyarországon, de csupán akkor, ha a szülők egy bizonyos kisebbséghez tartoznak, és hogy bizony olyan is akadt tavaly, aki gyermekének a Pandémia nevet szerette volna adni, ám ezt a kérését az engedélyező bizottság elutasította.

Nagyon szépen köszönjük mind a Magyar Tudományos Akadémiának, mind a tanárnőnek a lehetőséget! Általa kicsit kézzelfoghatóbbá és mindenképp sokkal élvezhetőbbé vált tanulóink számára az egyébként száraznak és kifejezetten nehéznek tartott nyelvészet.

2021. júl 12., hétfő
2021. jún 30., szerda

A buszunk 6 órakor gördült ki a pomázi Piactér macskaköveiről. Rengeteg várakozással és izgalommal tekintettünk erre az utazásra: Vajon mennyi esemény vár majd ránk? Vajon mennyi kulturális élménnyel leszünk gazdagabbak? Vajon mennyi közös kalandban lesz részünk? … Ilyen és rengeteg ehhez hasonló kérdés kavargott fejünkben.

Hosszú, de fárasztó utazás után megérkeztünk első állomásunkra Aradra, meglátogattuk a Szabadság-szobrot, az Aradi vértanúk emlékművét, megemlékeztünk az 1848-as szabadságharc mozzanatairól, jelentőségéről. Utunkat Marosillye felé folytattuk, ahol meglátogattuk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőhelyét, betekintést nyerhettünk az uralkodó gyermekkori világának hangulatába. Beleláthattunk születésének körülményeibe, illetve jobban megismerhettük a korszakot. Számomra nagy élmény volt, mert egyébként is érdekel a történelem, így különösen nagy benyomást tett rám ez a helyszín. Meglátogattuk Déva várát is, sajnos a valóság nem tükrözte a képzeletünkben megjelenő hajdani pompáját. A vár közelében meglátogathattuk Szent Ferenc alapítványának székházát, megismerhettük Böjte Csaba szenvedélyes munkásságát. Egy ott élő 15 éves lánnyal közelebbről is összebarátkoztunk, elmesélte mindennapjaikat, ami számunkra nagyon érdekes és felemelő érzés volt. Az éjszakát Alvincon töltöttük. Másnap reggel 8-kor folytattuk utunkat Nagyszeben felé. Rövid séta után meglátogattuk a helyi látványosságokat. Ezután Brassó felé vettük az irányt, ahol is megtekinthettük a gótikus stílusú Fekete-templomot, ami belülről lenyűgöző látványt és hangulatot nyújtott. Ezt követően a buszból láthattuk az Óriáspince-tetőt, ahol a rézágyúiról híres Gábor Áron sírhelye található. A Cserháton töltött éjszaka után, korán reggel ismét úton voltunk, a szász vidékek nevezetességeinek felfedezésére indultunk. Meglátogattuk Törcsvárt, a szász határvárat, valamint Prázsmáron a szász erődtemplomot. Majd még aznap láthattuk a Mohos-tőzeglápot és a Szent-Anna tavat is, mindkettő nagyon izgalmas és gyönyörű látvány volt. Este Gyimesközéplakon szálltunk meg ezen fárasztó nap után. Reggel 9-kor indultunk a nap első állomására, Gyimesbükkre, ahol megtekintettük az Ezeréves határt, a Rákóczi várat és a Kontumáci kápolnát. Csíksomlyón meglátogattuk a Kegytemplomot, Homoródfürdőn a borvíz forrásokat és Székelyudvarhelyen a szoborparkot. Ellátogattunk Korondra is, ahol rengeteg kézműves alkotást csodálhattunk meg. Nekem nagyon tetszettek, eszembe jutottak a gyerekkori emlékek is, amikor a családommal utoljára jártunk ezen a vidéken. Az éjszakát Farkaslakán, Tamási Áron szülőhelyén töltöttük.

Az utolsó nap látogatást tehettünk Segesvárra a középkori várba, Kolozsváron egy városnéző séta közben megtekinthettük Mátyás szülőházát, majd egy király-hágói pihenőt követően, már hazafelé vezetett utunk.

Nekem a Szent-Anna tó tetszett a legjobban, mert lenyűgözött a táj végtelen csendje és nyugalma, és nagyon csodálatos volt a kilátás. Szerintem olyan szempontból is nagyon hasznos volt a kirándulás, hogy sok lehetőséget biztosított a csapaton belüli kapcsolatok megerősítésére, akár az esti beszélgetésekre, élménybeszámolókra, akár a közös sétákra, viccelődésekre gondolok. Nagyon sok hasznos és érdekes dolgot tudtam meg Erdéllyel kapcsolatban, amit könyvekből nem feltétlenül tanulhattam volna meg. Az idegenvezetőink nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, sok érdekes tudnivalóval lettem gazdagabb általuk. Nagy öröm számomra, hogy részese lehettem ennek a kirándulásnak.

Hosszú, de rendkívül tartalmas utazásunk volt, nagyon sok élménnyel lettünk gazdagabbak, napokig elemeztük a látottakat és a tapasztalt ismereteket, és valószínűleg még nagyon hosszú éveken keresztül fogunk visszaemlékezni ezekre a szép napokra.

Szokó Cintia, 11.a

2020. okt 28., szerda