A Sashegyi Sándor Ált. Iskola hetedik évfolyama egy nagyszerű kirándulás keretében Erdélybe látogatott el június 4-8. között. A fő úti célunk Hargita megye volt, de emellett alkalmunk nyílt megismerkedni a nagyváradi székesegyházzal is. A gyerekek az utazást megelőző hetekben előkészítő órákon vettek részt, amelyeken a látnivalók történelmével, népességével, föld- és néprajzával foglalkoztak. Szállásunk a festői szépségű Szentegyházán és Balavásáron volt.

Az első napot a só vidéken töltöttük. Jártunk Szovátán és körbe sétáltuk a Medve-tavat. Megtanultuk a tó keletkezésének okát és idejét és az is kiderült, hogy miért egy medvéről kapta a nevét. Sétáltunk a só szorosban, ahol még a pocsolyának is sós íze van. Ezután a mélyben találtuk magunkat a hatalmas sóbányák gyönyörű termeiben. A szállásunk felé Korondon álltunk meg, hogy az út menti árusok portékáival megajándékozzuk magunkat.

Másnap a méltán gyönyörű Székelyvarságra vezetett utunk, ahol a fátyol vízesés alatt készítettünk fotókat, megismerkedtünk a zsindelykészítéssel és ellátogattunk egy 200 éves vízi malomba is. A helyi iskolások tánc-csoportja néptánc bemutatóval kedveskedett nekünk. Tiszteletünket tettük Orbán Balázs sírjánál és belekóstoltunk a borvízkút szénsavas vizébe is.

A Madarasi-Hargitára már traktoron indultunk el, majd gyalog fejeztük be túránkat az 1801 méteres csúcsra. Szalagot tűztünk és elénekeltük a himnuszt a kopjafák között.

A nap végén, Székelyudvarhelyen sétáltunk és megnéztük a szoborparkot.

Az utolsó napon Segesvárra látogattunk el, ahol megtapasztaltuk, hogy az iskolába vezető diáklépcső 178 foka bizony embert próbáló. Hazafelé még egy utolsó fotószünetet tartottunk a Királyhágón visszatekintve az elmúlt napok varázslatos helyszínjeire.

Makár Gábor, testnevelő

A sashegyi hetedik évfolyamának tanulói és kísérő tanárai június 5-9. között a Sóvidék kincseivel, természeti, történelmi nevezetességeivel ismerkedtünk meg. A tartalmas és élményekben gazdag kirándulást előkészítő órák előzték meg, amelyek keretében a tájegység földrajzával, történelmével, népességével és népviseletével foglalkoztunk.

Kirándulásunk első állomása Nagyszalontára, Arany János szülővárosába vezetett. A Csonka toronyban láthattuk az író egykori dolgozószobájának eredeti berendezését. Késő este foglaltuk el szálláshelyünket a Nagy-Küküllő partján található panzióban, ahol minden kiruccanás után finom ételek vártak, no meg a 13 fokos patak, aki fürdeni szeretett volna.

A második nap Szovátára tettünk látogatást. Megtekintettük a sókarszton létrejött heliotermikus Medve tavat, amelynek gyógyhatásaira előszőr Sófalvi Illyés földbirtokos figyelt fel, ezért előszőr Illyés tóként emlegették. Parajd környékén a só volt a főszerepben, a sóbányát és egyéb természeti képződményeket láthattuk: sókarsztjelenségeket, víznyelőket, sókivirágzásokat. A Sószorosban hófehér sósziklákat láthattunk, amelyek eső esetén szürkévé változnak.

Parajdon egy 1200 méteres alagúton busz vitt le Európa egyik legnagyobb sókészletét rejtő sóbányájába. Egy órát tölthettünk a bánya sós levegőjében, miközben bepillantást nyertünk a Dózsa György-bánya méreteibe.

A harmadik napon a korondi fazekasok munkáival találkoztunk, ahol egyúttal meg is vásárolhattuk a helyben készített portékákat. Láttuk az Orbán Balász sírjánál felállított 14 székely kaput, amiből a legöregebb 1818-ból való, meglátogattuk a parajdi iskolát is, ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk. A tanárok az órák közötti szünetben önfeledten szaladgáló gyerekeket láthattak, ugyanis a telefon használata nem volt megengedett. Utolsóként a székelyudvarhelyi városnézést sem hagyhattuk ki. A nap végén a Boróka táncegyüttes táncházzal örvendeztetett meg bennünket.

A negyedik napi, diákot és tanárt próbáló, túra a Csíksomlyóra, Madéfalvára, a Gyilkos-tóhoz és végül a Békás-szorosba vezetett, amiből az utóbbit gyalog jártuk be. A frissességünket egy időközben lezúduló nyári zápor biztosította.

Hazafele jövet megálltunk az Ispán kútnál, ahol a tanúvallomások szerint Petőfi Sándort utoljára látták. Az itt álló Petőfi-emlékművet koszorúztuk meg, miközben diákjaink felevelenítették a tanult verseket. Kirándulásunk utolsó állomása Segesvár volt, ahol megtekinthettük a középkori várat, annak fennmaradt bástyáit és közepkori házait.

Medvével nem találkoztunk.

Márton Annamária, osztályfőnök, SASHEGYI