Határtalanul – Elek Apó meséi – Erdélyi utazás
2026. május 25-én, pünkösd napján hajnali hat órakor indultunk Pomázról 40 álmos, ám lelkes és kíváncsi diák és öt tanár kíséretében Erdély kies hegyei közé.
Az első napunk nagy részét az utazás tette ki, de megálltunk a Királyhágón, kinyújtóztattuk a tagjainkat. Ezennel átléptük Erdély kapuját, ahol szebbnél szebb tájakkal, érdekesebbnél-érdekesebb programokkal, és kedvesebbnél-kedvesebb emberrel találkoztunk. Aznap még megálltunk Kőrösfőn is, ahol megtekintettük, körbe jártuk a kalotaszegi templomot. Az esti órákban érkeztünk meg első szállásunkra, a gyergyószentmiklósi Anita vendégházba, ahol két éjszakát töltöttünk el.
A második napunk első programja egy igazi csemege volt, ugyanis ellátogattunk az END-IBO házicsokoládé-gyárba, ahol egy kis kóstolóval vártak bennünket, s megtudhattuk a kis családi vállalkozásból kinőtt gyár történetét, vásárolhattunk kedvünkre a finomabbnál-finomabb csokoládékülönlegességekből. Ezután megtekintettünk egy még működő vízimalmot, kaptunk egy kis tájékoztatást a malom történetéről. Szoros programunk harmadik állomása egy esztenalátogatás volt, ahová lovasszekereken vittek fel bennünket a ragyogó napsütésben békésen legelésző tehenek között. A gyerekek nagyon élvezték az utazást, egy-két szekér még egy kocsiversennyel is izgalmasabbá tette a csodás programot. Az esztenán megpihentünk, s az árnyékos padokon nem csak kedves szóval, de finom sajt-és túrókülönlegességekkel vártak bennünket. A gyerekek helyi termelők által készített szörpöt, lekvárt, a felnőttek pálinkát is vásárolhattak. Ám aki nem volt éhes, szomjas, megsimogathatta az esztenán született kiskutyákat és még egy lentebb legelésző tehén is megengedte, hogy barátkozzanak vele a gyerekek, nem beszélve a szekereket kísérő, három hetes kiscsikóról.
A mozgalmas délelőttöt követően buszba ültünk, kanyargós szerpentinen haladva elérkeztünk a Békás szorosba, aminek fennséges sziklái között sétáltunk egyet. Ezután idegenvezetőnk, Piroska néni elmesélte a Gyilkos-tó történetét, legendáját, ami második napunk utolsó állomása volt. Sétáltunk egyet a tó partján, a gyerekek egy csoportjával feljebb is merészkedtünk egy kis kilátóba, ahonnan szép kilátás nyílt az egész tóra.
A mozgalmas nap végén visszatértünk szállásunkra, még szintén Gyergyószentmiklóson.
A harmadik napunk gyors összepakolással kezdődött, majd belevetettük magunkat az aznapi programokba. Meglátogattuk Madéfalvát, idegenvezetőnk segítségével megemlékeztünk a „veszedelem” szomorú történetéről, majd felzarándokoltunk a csíksomlyói kegytemplomhoz, ahol éppen az előző hétvégén tartották a híres csíksomlyói búcsút.
Ezután ismét buszba ültünk, s elindultunk aznapi programunk következő helyszínére, a Szent-Anna tóhoz, illetve a Mohos-tőzegláphoz. Egy kis izgalmat okozott a hír, hogy a környéken medve jár, a program második állomását, a láp látogatását első körben nem is engedélyezték számunkra. A Szent-Anna tónál kürtőskaláccsal kényeztettük magunkat, s gyönyörködtünk a víz különleges zöldjében, az odasereglő kis halak sokaságában. Egy kisebb csoport tovább is merészkedett, de hamar visszatértek, mert egy medvebocs bújt elő az egyik távolabbi fa mögül. Végül a Mohos-lápot is megtekinthettük, ahol ezüst, halott kis fenyők, és törpe növésű nyírfák között, egy keskeny pallón sétáltunk be a kis tavakhoz, amik a talajtakaró mohák, tőzegek alól kilátszottak. Itt is óvatosan jártunk, mert jött a hír, hogy nem messze tőlünk medve jár. A nap utolsó állomása Bálványosfürdő volt, ahol felsétáltunk az Apor Lányok Feredőjéhez, s megáztathattuk fáradt lábunkat a felszínre törő kénes, vasas és timsós forrásvizekben.
Az este már Bikfalván ért bennünket, vacsoraidőre értünk aznapi szállásunkra, a Mókus panzióba. Vacsora után a gyerekek még fociztak egy kiadósat a szálló sportpályáján.
A negyedik nap nagyrészt kulturális barangolással, városnézéssel telt. Első állomásunk a Haszmann Pál múzeum volt Alsócsernátonban, ahol a régi idők szép, veretes tárgyaival, még működésbe hozható ősi traktorokkal, s egyéb mezőgazdasági gépekkel ismerkedhettek a gyerekek. Ezután megtekintettük a Benedek Elek emlékmúzeumot, ahol a nagy meseíró unokájának férje mesélt nekünk a ház történetéről, Benedek Elek életéről és családjáról. Láthattuk a dolgozószobáját, régi használati tárgyait, híres mesekönyveit. Ezután buszba szálltunk és Székelyudvarhely felé vettük az irányt. A városban meglátogattuk az emlékparkot, megtekintettük a református kollégiumot. A parkban a gyerekek kis csoportokban mondtak pár szót a híres erdélyi, történelmi-és irodalmi személyiségekről. Ezután tettünk egy rövid sétát a városban, majd Szejkefürdő felé vettük az irányt, ahol barangoltunk egy nagyot a Mini Erdély Parkban. Itt a gyerekek kis maketten gyönyörködhettek Erdély híres-nevezetes épületeiben, különleges helyeiben. Aznapi utolsó állomásunk Tamási Áron sírja volt Farkaslakán, majd mozgalmas programjaink végén elfoglaltuk a szállásunkat a helyi Muzsikás Vendégházban.
Az ötödik nap nagy része ismét utazással telt. Korán keltünk, összepakoltunk, majd ellátogattunk Székelyszentkirályra, ahol a helyi általános iskola diákjai egy kis iskolatörténeti bemutatóval, és néptáncbemutatóval vártak bennünket.
Miután mi is bemutattuk iskolánkat és átadtuk ajándékainkat utolsó állomásunk, a tordai sóbánya felé vettük az irányt. Különleges hangulatával és tágas tereivel, illetve a bánya mélyén ülő csendes tóval megkoronázta körutazásunkat. Izgalmat okozott, hogy egyik kollégánk beszorult a liftbe, és egy diák telefonja a tóba esett.
Május 29-én fáradtan, de rengeteg csodás és izgalmas élménnyel telten érkeztünk meg Pomázra az esti órákban. Szerencsés utunkon végig szép idő kísért bennünket, igen jókat ettünk, kényelmes szállásokon aludtunk, és rendkívül sokszínű és izgalmas programokon vettünk részt.
Medvét csak távolról láttunk.
Horváth Mónika, tanárnő
