Első nap

Már a repülőről leszállva elkezdődött az angol óra: a transzfer lelkes segítője máltai angolul csacsogta végig a szállodáig vezető utat, megtudtam, hogy a nemzeti ételük a nyúl, hol lehet sört, vagy bort kapni, ami jó, és csak hibrid Suzukit árulnak Máltán. Ha tovább tartott volna az út, biztos sok-sok információhoz jutok még… A szálloda a „bulinegyedben”, St. Julians negyedben volt, így azt is megtapasztalhattam, mit is jelent a máltai éjszakai élet: a 8.emeleti szobában is jól hallatszik az egész éjszakán át tartó zenés mulatság.

Második nap

A nyelviskola Valletta szívében, az elnöki palota mögötti lépcsős, hangulatos kis utcában volt. A buszvégállomásra érkezve megkérdeztem egy helyinek látszó férfit, aki el is kísért, mint kiderült, az ellenkező irányba. Miután maga is tanácstalan lett, az okostelefonom segítségével mégis időben értem oda.

Első körben (8:00.10-30-ig) egy B1/C1-es csoportban ültem, ahol a bemutatkozás után az első holdraszállásról kellett beszélnem. Pár mondatot össze tudtam rakni róla, még Nelson Mandeláról is párat, még a nyaralási élmények is mentek, aztán hamar kiderült, ez nem az én szintem, így fél 11-kor átkerültem egy A2-es csoportba. Ez egy nagy nyelviskola Valletta szívében, 5 szinten vannak a termek (üvegfalakkal), és a világ minden részéről vannak itt a nyelvtanulók (japán, líbiai, francia, német, olasz, brazil, török, ecuádori, vietnámi csoporttársaim vannak). Mindkét csoportban velem egyidős, vagy idősebb emberek voltak. Mérnök, informatikus, minisztériumi dolgozó stb. Az A2-es csoportban egész jó vagyok, hála a sok filmnézésnek a kiejtésem jó, a többieknél többször visszakérdez a tanár. A tanárok szuperek, nyilván erre vannak kiképezve, hogy hétfői váltással mindenféle emberrel kell foglalkozniuk. Az órák abszolút beszédcentrikusak, van hallott szövegértés, meg egy-két feladat könyvből, de a szituációk uralják az órákat. Nincs is más választásom, mint beszélni, mert senkivel nem tudok magyarul kommunikálni. A délutáni órák a beszédgyakorlatról szólnak, nincs is más lehetőség, csak angolul megszólalni.

Volt még idő strandolni is: a tenger meleg volt, csodás zárása a napnak.

Harmadik nap

A délelőtti órák után a délutáni beszédgyakorlat új csoportban kezdődött, így már a 3.csoportot és 3. tanárt ismerhettem meg. A szituációs gyakorlatok kiscsoportokban zajlottak, így volt lehetőségem ismét új emberekkel megismerkedni, ezen a délutánon egy ománi és egy japán társ jutott. Mind az öten más nyelvi szinten voltunk, mégis sikerült a tanárunknak összehoznia a csoportot és a feladatokat. Tanári módszereket is tanultam, nem csak a nyelvet.

A fárasztó nap után tovább ismerkedtem Valletta nevezetességeivel, amiből van bőven, ez a hét is kevés lenne, ha mindent látni szeretnék. Málta kis területe ellenére hihetetlen gazdag történelemmel rendelkezik, mely egészen az újkőkorszakig vezethető vissza. A sziget stratégiai elhelyezkedése miatt a föníciaiakat, görögöket, rómaiakat, arabokat, normannokat, franciákat és a briteket is vonzotta. Valletta a világörökség része. A 0,84 km²-en fekvő várost hozzávetőlegesen 6600 fő lakja, ezzel a világ egyik legkisebb fővárosának nevezhető.

Kora este belefért egy kis fürdés a tengerbe, majd egy finom calamari vacsora zárta a napot.

4-5. nap

A nyelvi készségeim nagyot fejlődtek: elképzeltem, hová is juthatnék, ha nem csak ennyi időre jöhettem volna… Mindenesetre sokat tanultam, nem csak a nyelvet, hanem együttműködést, kooperációt, toleranciát, más szokásokat. Kedvet kaptam arra, hogy tovább folytassam a tanulást, mert láttam, és tudom is, hogy ez nem korhoz kötött: kitartó szorgalommal bármi elérhető.

Azért volt egy kis kaland is: egy nagy ciklon érte el a szigetet és akkor eső zúdult le, hogy a buszok kereke is víz alá került, tele voltak a hírek a máltai villámárvízről készített videókkal. Annyira meleg volt, hogy miután megtanultam aszfalton úszni, 2 óra múlva teljesen megszáradtam. Hát ez is izgalmas volt.

6-7. nap

Az utolsó napon meglepetés ért: a kurzus elvégzését igazoló oklevél mellett a borítékban minden információt megtaláltam a transzferemről és még a beszállókártyámat is kinyomtatta a nyelviskola. Nagyon hálás voltam érte.

Utazás előtt az egész napom szabad volt, így még egy teljes napot lubickolhattam a tengerben.

A késő esti utazás ezért is jó, mert nem töri ketté a napot. A máltai reptéren aztán azt is megtapasztaltam, milyen az, amikor a kis területű repülőtéren hihetetlen sok ember zsúfolódik össze. Azt hittem korábban, hogy a TikTokon terjedő hasonló videók, amik az elképesztő tömeget mutatják itt, kamuvideók. Hát nem azok…

A gép sokat késett, éjfél után pár perccel értem haza. De ebben is volt valami egészen jó: elsőként köszönthettem fel a gyermekemet a születésnapján.

Tanulságos hét volt, ami sokat hozzátett ahhoz, hogy merjek angolul megszólalni és teljesen egyedül megállni a helyemet egy idegen országban.

Kapin Györgyné