Nagyon nagy izgalommal és rengeteg várakozással telve kezdtük meg a hollandiai út szervezését. Szállást kerestünk, útvonalat optimalizáltunk, elterveztük az étkezéseket, átgondoltuk a programokat, számolgattunk és terveztünk, mindezt heteken át, hogy végül szept. 19-én 7 diákkal elindulhassunk első csoportos erasmusos utazásunkra Venlo felé.

Az égiek kegyes támogatásával egy vonatcsatlakozást sem késtünk le, nem hagytunk el senkit és semmit, rengeteget tanultunk, és ami ugyanilyen fontos, nagyon jól éreztük magunkat a Hollandiában töltött egy hét alatt.

Szombaton beiktattunk egy rövid, salzburgi városnézést, vasárnap elfoglaltuk a szállásunkat abban a helyi szállodában, ahol egykor a királynő is lakott venloi látogatása alkalmával. Hétfőtől péntekig pedig iskolába jártunk, úgy éltünk, mint a helyiek, majd szombaton megcsodáltuk Amszterdam nyüzsgését és nyitottságát. Miközben szembesültünk a két kultúra különbségeivel és hasonlóságaival rengeteget beszéltünk angolul. A csapat szinte minden tagja előrehozott emelt érettségivel rendelkezik, így a megértés senkinek sem okozott semmiféle problémát, végre gyakorlatban is használhattuk azt a tudást, amit az iskolában elsajátítottunk. Óriási élmény volt úgy barangolni egy idegen, ám rendkívül befogadó országban, hogy semmiféle kommunikációs akadállyal nem kellett szembesülnünk.

Az utolsó napon elcsigázva ugyan, de rengeteg élménnyel gazdagodva ültünk fel a repülőre. Az éjszakai járatnak köszönhetően már vasárnap hajnalban a saját ágyunkban álmodoztunk a következő erasmusos utazásról, ami januárban lesz Portugáliában.

https://www.facebook.com/reel/2504647483369667

Szentmiklóssy-Kovács Zsuzsanna

Első nap

Már a repülőről leszállva elkezdődött az angol óra: a transzfer lelkes segítője máltai angolul csacsogta végig a szállodáig vezető utat, megtudtam, hogy a nemzeti ételük a nyúl, hol lehet sört, vagy bort kapni, ami jó, és csak hibrid Suzukit árulnak Máltán. Ha tovább tartott volna az út, biztos sok-sok információhoz jutok még… A szálloda a „bulinegyedben”, St. Julians negyedben volt, így azt is megtapasztalhattam, mit is jelent a máltai éjszakai élet: a 8.emeleti szobában is jól hallatszik az egész éjszakán át tartó zenés mulatság.

Második nap

A nyelviskola Valletta szívében, az elnöki palota mögötti lépcsős, hangulatos kis utcában volt. A buszvégállomásra érkezve megkérdeztem egy helyinek látszó férfit, aki el is kísért, mint kiderült, az ellenkező irányba. Miután maga is tanácstalan lett, az okostelefonom segítségével mégis időben értem oda.

Első körben (8:00.10-30-ig) egy B1/C1-es csoportban ültem, ahol a bemutatkozás után az első holdraszállásról kellett beszélnem. Pár mondatot össze tudtam rakni róla, még Nelson Mandeláról is párat, még a nyaralási élmények is mentek, aztán hamar kiderült, ez nem az én szintem, így fél 11-kor átkerültem egy A2-es csoportba. Ez egy nagy nyelviskola Valletta szívében, 5 szinten vannak a termek (üvegfalakkal), és a világ minden részéről vannak itt a nyelvtanulók (japán, líbiai, francia, német, olasz, brazil, török, ecuádori, vietnámi csoporttársaim vannak). Mindkét csoportban velem egyidős, vagy idősebb emberek voltak. Mérnök, informatikus, minisztériumi dolgozó stb. Az A2-es csoportban egész jó vagyok, hála a sok filmnézésnek a kiejtésem jó, a többieknél többször visszakérdez a tanár. A tanárok szuperek, nyilván erre vannak kiképezve, hogy hétfői váltással mindenféle emberrel kell foglalkozniuk. Az órák abszolút beszédcentrikusak, van hallott szövegértés, meg egy-két feladat könyvből, de a szituációk uralják az órákat. Nincs is más választásom, mint beszélni, mert senkivel nem tudok magyarul kommunikálni. A délutáni órák a beszédgyakorlatról szólnak, nincs is más lehetőség, csak angolul megszólalni.

Volt még idő strandolni is: a tenger meleg volt, csodás zárása a napnak.

Harmadik nap

A délelőtti órák után a délutáni beszédgyakorlat új csoportban kezdődött, így már a 3.csoportot és 3. tanárt ismerhettem meg. A szituációs gyakorlatok kiscsoportokban zajlottak, így volt lehetőségem ismét új emberekkel megismerkedni, ezen a délutánon egy ománi és egy japán társ jutott. Mind az öten más nyelvi szinten voltunk, mégis sikerült a tanárunknak összehoznia a csoportot és a feladatokat. Tanári módszereket is tanultam, nem csak a nyelvet.

A fárasztó nap után tovább ismerkedtem Valletta nevezetességeivel, amiből van bőven, ez a hét is kevés lenne, ha mindent látni szeretnék. Málta kis területe ellenére hihetetlen gazdag történelemmel rendelkezik, mely egészen az újkőkorszakig vezethető vissza. A sziget stratégiai elhelyezkedése miatt a föníciaiakat, görögöket, rómaiakat, arabokat, normannokat, franciákat és a briteket is vonzotta. Valletta a világörökség része. A 0,84 km²-en fekvő várost hozzávetőlegesen 6600 fő lakja, ezzel a világ egyik legkisebb fővárosának nevezhető.

Kora este belefért egy kis fürdés a tengerbe, majd egy finom calamari vacsora zárta a napot.

4-5. nap

A nyelvi készségeim nagyot fejlődtek: elképzeltem, hová is juthatnék, ha nem csak ennyi időre jöhettem volna… Mindenesetre sokat tanultam, nem csak a nyelvet, hanem együttműködést, kooperációt, toleranciát, más szokásokat. Kedvet kaptam arra, hogy tovább folytassam a tanulást, mert láttam, és tudom is, hogy ez nem korhoz kötött: kitartó szorgalommal bármi elérhető.

Azért volt egy kis kaland is: egy nagy ciklon érte el a szigetet és akkor eső zúdult le, hogy a buszok kereke is víz alá került, tele voltak a hírek a máltai villámárvízről készített videókkal. Annyira meleg volt, hogy miután megtanultam aszfalton úszni, 2 óra múlva teljesen megszáradtam. Hát ez is izgalmas volt.

6-7. nap

Az utolsó napon meglepetés ért: a kurzus elvégzését igazoló oklevél mellett a borítékban minden információt megtaláltam a transzferemről és még a beszállókártyámat is kinyomtatta a nyelviskola. Nagyon hálás voltam érte.

Utazás előtt az egész napom szabad volt, így még egy teljes napot lubickolhattam a tengerben.

A késő esti utazás ezért is jó, mert nem töri ketté a napot. A máltai reptéren aztán azt is megtapasztaltam, milyen az, amikor a kis területű repülőtéren hihetetlen sok ember zsúfolódik össze. Azt hittem korábban, hogy a TikTokon terjedő hasonló videók, amik az elképesztő tömeget mutatják itt, kamuvideók. Hát nem azok…

A gép sokat késett, éjfél után pár perccel értem haza. De ebben is volt valami egészen jó: elsőként köszönthettem fel a gyermekemet a születésnapján.

Tanulságos hét volt, ami sokat hozzátett ahhoz, hogy merjek angolul megszólalni és teljesen egyedül megállni a helyemet egy idegen országban.

Kapin Györgyné

2026. augusztus 8-15-ig Well-Being and Stress Management képzésen vettem részt Helsinkiben. A kurzus kezdete előtti délután már megismerkedhettünk az előadókkal, és már akkor megragadott, hogy mennyire lelkesek és vidámak voltak. A tanfolyamot a Smart Teachers Play More egy izlandi, két finn és két angol trénere tartotta. Ebben az időben több, más fókuszú, de hasonló szemléletű képzést is tartottak, így az azokon résztvevőkkel is megismerkedhettünk, sőt, közös programjaink is voltak! Európa sok országából jöttünk össze, többek között Németországból, Spanyolországból, Lengyelországból, Olaszországból, Szlovákiából, Ausztriából, Észtországból és Franciaországból is.

A tanfolyam célja az volt, hogy megtanuljuk felismerni és kezelni a stresszhelyzeteket, illetve beépíteni a mindfulness-t, a meditációt és a mozgást a mindennapi gyakorlatunkba. Eszközöket kaptunk arra, hogyan fejlődhet a diákok és saját rezilienciánk, valamint megismertük a finn innovatív és környezettudatos módszereket.

A képzés angol nyelven folyt, és eleinte aggódtam, hogy mindent megértek-e, és jól fog-e menni a beszéd. De mindenki annyira kedves és türelmes volt, hogy a második napon minden aggodalmam elpárolgott.

Az egész hetet a játékosság és a mozgás hatotta át. Minden blokkban volt több játék, illetve tantermen kívüli tevékenység is. Azt is megtanultuk, hogyan lehet mindezt a tanórákon alkalmazni. A játékok és kötetlen beszélgetések során nagyon kedves és nyitott embereket ismerhettünk meg. A program részeként ellátogattunk egy finn iskolába, így testközelből láttuk, hogy milyen a holisztikus szemléletétű finn oktatás. A tantermeken kívül láttunk tankonyhát, műhelyt, barátságos közösségi tereket, szabadszedéses iskolai menzát és könyvtárat is.

Első este ismerkedő est volt, ahol mindenki a saját nemzete jellegzetes ételeit hozta el, és egy rövid ismertetőt tartott az általa hozott ételekről. A végén egy zenei bingót játszottunk, és hatalmas buli kerekedett belőle. Délutánonként alkalmunk volt bejárni Helsinkit. Áthajóztunk egy közeli szigetre, ott kincskereső játékon vettünk részt, meglátogattuk a nemrég átadott Oodi-t, ami egy hatalmas könyvtár, ahol kottákat és társasjátékokat is lehet kölcsönözni, de lehet meditálni, kötni, vagy akár aludni is. Természetesen a szaunázás és a finn ételek sem maradhattak ki a programok közül.

Lengyel Zsófia

ANGOL KEZDŐ NYELVTANFOLYAM – Pula 2026.07.26-08.01

A tanfolyam hétfőtől szombatig tartott mindennap reggel fél 9-től délután 2-ig egy negyedórás kávé szünettel. A csoportban 7- en voltunk 5 magyar és két észt résztvevő. 

Nagyon jó volt a csoport és szuper volt a tanárnő.  Elsősorban arra késztetett minket, hogy beszéljünk. Ehhez nagyon sok játékot, szituációt adott, ahol mindenkinek angolul kellett beszélni, nem lehetett magyarul. A csoportból mindenki az egy hét végére eljutott oda, hogy szombaton, amikor a többi csoporttal volt  ” PIAC”, ahol el kellett mesélni, hogy mi volt a héten, mindannyian tudtunk kommunikálni bármilyen nemzetiségű résztvevővel angolul. Hiába volt hosszú a délelőtt, mivel kb 20 percenként váltottuk a tevékenységeket, bár elfáradtunk, egyáltalán nem unatkoztunk. Tanultunk angol mellett módszertani gyakorlatokat is.

A mi tanfolyamunk mellett egy AI tanfolyam és egy rekreációs tanfolyam is volt. Mindkettő nagyon érdekes lehetett. Sok érdekest meséltek a többiek elsősorban a rekreációs tanfolyamon résztvevők. Legközelebb egy ilyen tanfolyamot választanék. 

A délutánokat és az estéket bandázással töltöttük. Végig jártuk a pulai strandokat, este pedig a belváros utcáin csavarogtunk. Nagyon jó volt minden szempontból. Bár mindannyian magyarok voltunk, más-más iskolákból, környezetből jöttünk, tudtunk egymásnak újat mondani.  a szünetben pedig tudtunk más országból jött emberekkel is beszélgetni. 

Én vasárnap utaztam FLIXBUSSZAL, mivel vállaltam a zöld utazást. Az út 10 órát tartott. Egyedüli nehézség a zágrábi átszálás volt, mert ott a buszpályaudvaron semmi tájékoztatás nem volt.  

Pula nem nagy város, egyik végétől a másikig max egy óra alatt el lehet jutni, de nagyon jó a városi közlekedés is. A szállásomról az iskola 10 percre volt busszal, a strandok szintén, a belváros 20 perc gyalog volt. 

Hétfőn délután az összes csoport összes résztvevőjének volt egy városnézés Pulában, majd egy közös vacsora. 

Az egész program hangulata felszabadult és vidám volt. Nem számítottak a nyelvi nehézségek, mindenki azon volt, hogy megértsen.

Fehérné Barcs Ágnes

Augusztusban Erasmus+ tanári mobilitás keretében vettem részt Helsinkiben a „Building well-being, motivation, and success through positive psychology in education” című képzésen. A kurzus középpontjában a pozitív pszichológia oktatási alkalmazása, a tanulói és pedagógusi jóllét, a motiváció, a reziliencia és az erősségekre építő szemlélet állt.

A hét során számos gyakorlati, könnyen alkalmazható módszert és ötletet ismertünk meg. Foglalkoztunk a tanulók egyéni erősségeinek felismerésével, a növekedési szemlélettel, mindfulness- és stresszoldó technikákkal, valamint sok játékos, mozgásos és élményalapú feladattal. A Smart Teachers Play More szemléletének egyik legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy a tanulás, a mozgás és a jókedv nagyon is jól megfér egymás mellett.

A szervező STPM több képzést tartott párhuzamosan, amelyek programjai időnként összekapcsolódtak. Így közel 60 pedagógus és oktatási szakember, 13 ország képviseletében tanulhatott, dolgozhatott és gondolkodhatott együtt. A nemzetközi tapasztalatcsere a hét egyik legnagyobb értéke volt: különböző oktatási rendszerekből érkeztünk, mégis sok hasonló örömöt és kihívást osztottunk meg egymással.

A program fontos része volt a finn oktatási rendszer megismerése és egy iskolalátogatás is. Éppen a tanítási szünet utáni második napon érkeztünk, ezért a mindennapi oktató-nevelő munkából még keveset láthattunk. Annál érdekesebb volt megismerni az iskola épületét, tantermeit, közösségi és tanulási tereit, valamint sokat hallhattunk a finn iskolarendszer működéséről. Számomra különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy a sokat emlegetett finn oktatás mögött nem valamiféle „csodamódszer”, hanem egy átgondolt rendszer, a bizalom és a gyermekek jóllétére fordított figyelem áll.

A szakmai programok mellett Helsinki és a finn mindennapok felfedezésére is jutott idő. Nagy kedvencem lett az Oodi, Helsinki fantasztikus központi könyvtára, ahol az olvasás, tanulás, alkotás és közösségi élet természetesen fér meg egymás mellett. És persze a finn gasztronómia sem maradhatott ki: a lazacos pite mellett megkóstoltuk a lohikeittót, a hagyományos finn lazaclevest is.

Finnország számomra csodálatos élmény volt. A természet közelsége, a szauna, a nyugodtság, az egyszerűség és az emberek egymás iránti bizalma mind hozzátartozik ahhoz a különleges finn mentalitáshoz, amely engem nagyon megfogott.

A képzésről sok konkrét, a tanításba könnyen beépíthető ötlettel, új nemzetközi kapcsolatokkal és egy kicsit más szemléletmóddal tértem haza.

Décseiné Chornitzer Eszter

Iskolánk Erasmus+ pályázatának köszönhetően Ulmban vehettem részt egy ötnapos tanártovábbképzésen. Németszármazásom miatt ez egy különleges élmény volt számomra. A nyelvtanároknak szervezett mobilitás egyszerre adott új szakmai inspirációt a mesterséges intelligencia oktatási lehetőségeiről, a német nyelvről és kultúráról, valamint a magyarországi németség történetéről.

Szabadidőmben bejártam Ulm történelmi belvárosát, és felkerestem azokat a helyszíneket, amelyek a 18. századi német telepesek Magyarországra vezető útjához kapcsolódnak. Innen indultak útnak az úgynevezett Ulmer Schachtel hajókon azok a családok, akik a török hódoltság után új otthont kerestek a Duna mentén. A Duna-part emlékművei, emléktáblái, a házfalakon látható festmények és céhtáblák ma is őrzik a kivándorlók emlékét.

Lenyűgözött a város ikonikus épülete, a Rathaus, amelynek homlokzatán azoknak a városoknak a címerei és nevei is láthatók, amelyekkel Ulm évszázadokon át kereskedelmi kapcsolatban állt – köztük Ofen (Buda) és Pest is. Felejthetetlen élményt jelentett az Ulmi Münster meglátogatása is, amely a Sagrada Família befejezéséig Európa legmagasabb templomtornyával büszkélkedhetett, orgonája pedig különleges hangzásával nyűgözött le.

Külön szerencse volt, hogy éppen ott-tartózkodásom idején rendezték meg Ulm legnagyobb ünnepét, a Schwörmontagot és a hozzá kapcsolódó Nabadát, amely különleges betekintést nyújtott a város hagyományaiba.

Rengeteg fotót készítettem az utazás során, amelyeket szívesen megosztok mindazokkal, akiket érdekel a német kultúra, a magyarországi németség története vagy a német nemzetiségi hon- és népismeret. Bízom benne, hogy ezek az élmények a saját munkámat is gazdagítják majd, és közelebb hozzák diákjaimhoz ezt a közös történelmi és kulturális örökséget.