Iskolánk közössége számára az idei év egyik legkiemelkedőbb eseménye volt az a bécsi utazás, amelyet az Erasmus+ pályázat keretében valósíthattunk meg. Ezúttal a második Erasmus+ diákmobilitásunk valósult meg: 5 diákunkkal és 2 kísérő tanárunkkal vonattal keltünk útra, hogy Ausztria fővárosában, a kinti 7 osztrák diáklánnyal szorosan együttműködve, előre meghatározott három célkitűzésünk mentén dolgozzunk. Azért tettük erre a hétre a látogatást, mert az utolsó munkanapunkon a Mental Health Day keretében, izgalmas workshopokon keresztül juthattunk mélyebb ismeretekhez erről a fontos témáról.

Szívélyes fogadtatás és az első lépések

Bécs külvárosában, a festői Niederösterreich határán, egy patak partján, a hegyalján fekvő csendes, a szállásunktól mindössze tizenöt percnyi sétára lévő iskolába gyalogosan jártunk. A diákok rendkívül kedvesen fogadtak minket: körbevezettek az intézményben, welcome ajándékokkal kedveskedtek, mi pedig átadtuk a saját meglepetéseinket.

Minden este leültünk, hogy munkanaplónkba leírjuk a nap legfontosabb eseményeit, érzéseit és kihívásait. Bár a német nyelvi ismeretek még nem voltak elegendőek ahhoz, hogy mélyebb témákról vitázzanak, az angol nyelvet hívták segítségül, ami hidat képezve remekül működött a magyar és osztrák diáklányok között. Különleges élmény volt, hogy a kezdő 9. évfolyamosok hívtak meg minket ebédre; ők szolgálták fel életükben először a gondosan elkészített, 3 fogásos menüt. Délután a diákok kalauzolásával felfedeztük a belvárost: megcsodáltuk a dóm környékét, a Kärntner Straße nevezetességeit, végül a Mariahilfer Straße-n sétálva egy finom pizzával zártuk a napot, közel 15 000 lépést téve meg.

Közös projektek és céltudatos feladatok

Minden napot közös munkával indítottunk a három fő célunk mentén:

• Kulturális kapcsolatok: Felfedeztük a két kultúra hasonlóságait és különbségeit, amelyekről AI (mesterséges intelligencia) segítségével plakátokat is készítettünk.

• Digitális kompetenciák: Vizsgáltuk, hogy az osztrák oktatásban mikor és hogyan használják a digitális eszközöket, kiemelt fókuszban az AI-val.

• Mentális egészségmegőrzés: Beszélgetésekből, valamint a mentortanárokkal és lelkész-pedagógusokkal való egyeztetésből megismertük az osztrák gyermekek lelkiállapotát, stresszkezelési technikáit és a depresszióból való kilábalást segítő módszereket, amelyeket a gyakorlatban is kipróbáltunk.

Az osztrák iskolai élet is tartogatott újdonságokat: míg nálunk a Snapchat már a múlté, ott még népszerű, és az energiaital-fogyasztás vagy a telefonhasználat is más ritmust követett. Betekintettünk más osztályok életébe is: egy hittanórán megismerkedhettünk az iskola névadójával és védőszentjével, Szent Christianával. A harmadik napon egy esős reggelen egy német irodalom és nyelvtanórával kezdtünk, majd a digitális kultúrák rejtelmei után egy pillecukor challenge következett a pszichológia- és sporttanárnővel. A nap fénypontjaként közös túrát tettünk a Schönbrunnban és a csodálatos állatkertben (ahol pandákat és bébi elefántot is láttunk), este pedig egy LA burger bárban vacsoráztunk.

Sütés, főzés és felejthetetlen pillanatok

A mobilitás utolsó szakaszában a tankonyhán mutattuk meg tudásunkat: 100 palacsintát sütöttünk, rétest nyújtottunk és cukkini krémlevest főztünk, bebizonyítva, hogy remekül helytállunk a konyhában is. A diákok közvetlensége, humoros stílusa és a Herr Buchta iránti tisztelet felejthetetlen hangulatot teremtett.

A délutánokat kulturális programokkal gazdagítottuk: a Kunsthaus-ban megismerkedhettünk Hundertwasser munkásságával, a Belvedere Palotában megnéztük Gustav Klimt híres festményeit, többek között a A csók c. alkotását, sőt, még Stanley Tuccival is összefutottunk a parkban, de a Madame Tussauds viaszfiguráit sem hagytuk ki! Az esti órákban görög étteremben vacsoráztunk, miközben a lányok már önfeledten, magyar, angol és német szavakat keverve, három nyelven beszélgettek.

Sok új kifejezést tanultunk közben, de egy osztrák szállóige mély nyomot hagyott bennünk: „es ist Wurst – es ist egal” (lesz, ami lesz, úgy lesz jó). Hamar elrepült az öt nap: megtanultunk egymásra figyelni, alkalmazkodni és fáradtan is teljesíteni, miközben mindig sikerült gyorsan konszenzusra jutnunk. Egy összetartó, szuper csapattá kovácsolódtunk, és kulcsfontosságú tanulási eredményekkel, nyitottsággal és rengeteg motivációval és élménnyel tértünk haza az iskolánkba, amelyek egész életünket végig kísérik!

Schneider Szilvia, tanárnő

Nagyon nagy izgalommal és rengeteg várakozással telve kezdtük meg a hollandiai út szervezését. Szállást kerestünk, útvonalat optimalizáltunk, elterveztük az étkezéseket, átgondoltuk a programokat, számolgattunk és terveztünk, mindezt heteken át, hogy végül szept. 19-én 7 diákkal elindulhassunk első csoportos erasmusos utazásunkra Venlo felé.

Az égiek kegyes támogatásával egy vonatcsatlakozást sem késtünk le, nem hagytunk el senkit és semmit, rengeteget tanultunk, és ami ugyanilyen fontos, nagyon jól éreztük magunkat a Hollandiában töltött egy hét alatt.

Szombaton beiktattunk egy rövid, salzburgi városnézést, vasárnap elfoglaltuk a szállásunkat abban a helyi szállodában, ahol egykor a királynő is lakott venloi látogatása alkalmával. Hétfőtől péntekig pedig iskolába jártunk, úgy éltünk, mint a helyiek, majd szombaton megcsodáltuk Amszterdam nyüzsgését és nyitottságát. Miközben szembesültünk a két kultúra különbségeivel és hasonlóságaival rengeteget beszéltünk angolul. A csapat szinte minden tagja előrehozott emelt érettségivel rendelkezik, így a megértés senkinek sem okozott semmiféle problémát, végre gyakorlatban is használhattuk azt a tudást, amit az iskolában elsajátítottunk. Óriási élmény volt úgy barangolni egy idegen, ám rendkívül befogadó országban, hogy semmiféle kommunikációs akadállyal nem kellett szembesülnünk.

Az utolsó napon elcsigázva ugyan, de rengeteg élménnyel gazdagodva ültünk fel a repülőre. Az éjszakai járatnak köszönhetően már vasárnap hajnalban a saját ágyunkban álmodoztunk a következő erasmusos utazásról, ami januárban lesz Portugáliában.

https://www.facebook.com/reel/2504647483369667

Szentmiklóssy-Kovács Zsuzsanna

Első nap

Már a repülőről leszállva elkezdődött az angol óra: a transzfer lelkes segítője máltai angolul csacsogta végig a szállodáig vezető utat, megtudtam, hogy a nemzeti ételük a nyúl, hol lehet sört, vagy bort kapni, ami jó, és csak hibrid Suzukit árulnak Máltán. Ha tovább tartott volna az út, biztos sok-sok információhoz jutok még… A szálloda a „bulinegyedben”, St. Julians negyedben volt, így azt is megtapasztalhattam, mit is jelent a máltai éjszakai élet: a 8.emeleti szobában is jól hallatszik az egész éjszakán át tartó zenés mulatság.

Második nap

A nyelviskola Valletta szívében, az elnöki palota mögötti lépcsős, hangulatos kis utcában volt. A buszvégállomásra érkezve megkérdeztem egy helyinek látszó férfit, aki el is kísért, mint kiderült, az ellenkező irányba. Miután maga is tanácstalan lett, az okostelefonom segítségével mégis időben értem oda.

Első körben (8:00.10-30-ig) egy B1/C1-es csoportban ültem, ahol a bemutatkozás után az első holdraszállásról kellett beszélnem. Pár mondatot össze tudtam rakni róla, még Nelson Mandeláról is párat, még a nyaralási élmények is mentek, aztán hamar kiderült, ez nem az én szintem, így fél 11-kor átkerültem egy A2-es csoportba. Ez egy nagy nyelviskola Valletta szívében, 5 szinten vannak a termek (üvegfalakkal), és a világ minden részéről vannak itt a nyelvtanulók (japán, líbiai, francia, német, olasz, brazil, török, ecuádori, vietnámi csoporttársaim vannak). Mindkét csoportban velem egyidős, vagy idősebb emberek voltak. Mérnök, informatikus, minisztériumi dolgozó stb. Az A2-es csoportban egész jó vagyok, hála a sok filmnézésnek a kiejtésem jó, a többieknél többször visszakérdez a tanár. A tanárok szuperek, nyilván erre vannak kiképezve, hogy hétfői váltással mindenféle emberrel kell foglalkozniuk. Az órák abszolút beszédcentrikusak, van hallott szövegértés, meg egy-két feladat könyvből, de a szituációk uralják az órákat. Nincs is más választásom, mint beszélni, mert senkivel nem tudok magyarul kommunikálni. A délutáni órák a beszédgyakorlatról szólnak, nincs is más lehetőség, csak angolul megszólalni.

Volt még idő strandolni is: a tenger meleg volt, csodás zárása a napnak.

Harmadik nap

A délelőtti órák után a délutáni beszédgyakorlat új csoportban kezdődött, így már a 3.csoportot és 3. tanárt ismerhettem meg. A szituációs gyakorlatok kiscsoportokban zajlottak, így volt lehetőségem ismét új emberekkel megismerkedni, ezen a délutánon egy ománi és egy japán társ jutott. Mind az öten más nyelvi szinten voltunk, mégis sikerült a tanárunknak összehoznia a csoportot és a feladatokat. Tanári módszereket is tanultam, nem csak a nyelvet.

A fárasztó nap után tovább ismerkedtem Valletta nevezetességeivel, amiből van bőven, ez a hét is kevés lenne, ha mindent látni szeretnék. Málta kis területe ellenére hihetetlen gazdag történelemmel rendelkezik, mely egészen az újkőkorszakig vezethető vissza. A sziget stratégiai elhelyezkedése miatt a föníciaiakat, görögöket, rómaiakat, arabokat, normannokat, franciákat és a briteket is vonzotta. Valletta a világörökség része. A 0,84 km²-en fekvő várost hozzávetőlegesen 6600 fő lakja, ezzel a világ egyik legkisebb fővárosának nevezhető.

Kora este belefért egy kis fürdés a tengerbe, majd egy finom calamari vacsora zárta a napot.

4-5. nap

A nyelvi készségeim nagyot fejlődtek: elképzeltem, hová is juthatnék, ha nem csak ennyi időre jöhettem volna… Mindenesetre sokat tanultam, nem csak a nyelvet, hanem együttműködést, kooperációt, toleranciát, más szokásokat. Kedvet kaptam arra, hogy tovább folytassam a tanulást, mert láttam, és tudom is, hogy ez nem korhoz kötött: kitartó szorgalommal bármi elérhető.

Azért volt egy kis kaland is: egy nagy ciklon érte el a szigetet és akkor eső zúdult le, hogy a buszok kereke is víz alá került, tele voltak a hírek a máltai villámárvízről készített videókkal. Annyira meleg volt, hogy miután megtanultam aszfalton úszni, 2 óra múlva teljesen megszáradtam. Hát ez is izgalmas volt.

6-7. nap

Az utolsó napon meglepetés ért: a kurzus elvégzését igazoló oklevél mellett a borítékban minden információt megtaláltam a transzferemről és még a beszállókártyámat is kinyomtatta a nyelviskola. Nagyon hálás voltam érte.

Utazás előtt az egész napom szabad volt, így még egy teljes napot lubickolhattam a tengerben.

A késő esti utazás ezért is jó, mert nem töri ketté a napot. A máltai reptéren aztán azt is megtapasztaltam, milyen az, amikor a kis területű repülőtéren hihetetlen sok ember zsúfolódik össze. Azt hittem korábban, hogy a TikTokon terjedő hasonló videók, amik az elképesztő tömeget mutatják itt, kamuvideók. Hát nem azok…

A gép sokat késett, éjfél után pár perccel értem haza. De ebben is volt valami egészen jó: elsőként köszönthettem fel a gyermekemet a születésnapján.

Tanulságos hét volt, ami sokat hozzátett ahhoz, hogy merjek angolul megszólalni és teljesen egyedül megállni a helyemet egy idegen országban.

Kapin Györgyné