Ebédbefizetés

A következő napi ebéd lemondását reggel 8-10-ig a Polgármesteri Hivatalban, a 06-20-9125070-es telefonszámon vagy a email címen tudják megtenni.

Pomáz Város Önkormányzata,
Étkezési alszámla:
10403057-50485456-57481606
Számlavezető bank: K&H Bank

Az átutalás közleményében kérjük feltüntetni az aktuális havi kiállított számla azonosítóját, a gyermek nevét, osztályát és az iskola nevét rövidítve.

Sashegyi Sándor Alapítvány
Adószám: 19180818-1-13
Köszönjük adója 1%-át!

A pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium beszámolója a Határtalanul program keretében megvalósult utazásról (HAT-20-01-0648), 2022.05.30.-06.03.

Május 30. (hétfő)

Hétfő reggel 4 óra 45 perckor izgalommal szálltunk fel a buszra, és 5 órakor elindultunk Zetelaka felé, a várva várt ötnapos programunkra.

A buszon jó hangulat volt, hol énekeltünk, hol beszélgettünk, hol pedig szundikáltunk egyet a reggeli korai ébredés miatt. Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol Ady Endre és Juhász Gyula emlékeit kutattuk. Megtekinthettük a szecesszió építészeti remekeit, a felújított szépséges épületek mindannyiunkat elvarázsoltak.

Tovább haladva a Király-hágónál álltunk meg, ahol nem győztünk betelni az elénk táruló látvánnyal, a körülölelő hegyek csodájával. Rövid időre megálltunk Csucsán is, ahol megnéztük, igaz, csak kívülről, a Boncza-kastélyt, Ady Endre feleségének, Csinszkának a kastélyát, ahol a költő is többször járt, illetve házasságkötésük után itt is éltek egy ideig.

Pár órás buszozás után érkeztünk meg szálláshelyünkre, Zetelakára, ahol a házigazdáink meleg áfonyás piskótával fogadtak minket a kapuban és nagy szeretettel vártak bennünket, az Anyaországból érkezőket… Miután elfoglaltuk a szobáinkat, máris mehettünk vacsorázni. Győző bácsiék igen finom vacsorával készültek. Még aznap este felfedeztük a környéket, megnéztük a panzió mögött folyó Küküllőt, majd sokáig beszélgettünk egymással a szobánkban.

Május 31. (kedd)

Reggel nehezen ébredtünk, hiszen igen későn (vagy korán) aludtunk el. Bőséges reggelit kínáltak nekünk, talán a legnépszerűbb a bundás kenyér volt. A reggeli végén csomagoltunk magunknak ebédre valót, majd indultunk a napi programunkra.

Ez a napunk a só jegyében telt. Először a Medve-tó körül sétáltunk, majd Szovátafürdővel ismerkedtünk meg. Délben a parajdi sóbányába látogattunk. Nagy meglepetés volt számunkra az ottani látvány, ilyet még sosem láttunk! Megdöbbentett a hatalmas tér, ami ott fogadott minket. Néhányan még a falmászást, a kalandparkot is kipróbáltuk.

A sóbányát követően elbuszoztunk a Sószorosba, ahol a só különleges természetbeli formáival ismerkedhettünk meg. A következő programunk is még a sóhoz kapcsolódott, hiszen Korondon egy sóvágó műhelybe látogattunk. Itt megismerkedtünk a parajdi só feldolgozásával és felhasználási lehetőségeivel. Szívtunk fehér port (sóport) és nyalogattunk sótömböt, mindez jót tett a légzésünknek, a torkunknak.

Korondon egy fazekasműhelyben megnézhettük a korongozást, a tárgyak készítésének fázisait, illetve vásárolhattunk a szebbnél szebb kerámiák közül. A szállásra visszaérve csorbaleves és áfonyalekváros nudli várt ránk a vacsoránál. Este nagy beszélgetésekkel töltöttük az időt, szólt a zene, többen táncoltunk is. Nagyon tartalmas volt ez a nap!

Június 1. (szerda)

A nehéz ébredést ismét bőséges reggeli követte. Talán a reggeli legkelendőbb része a palacsinta volt. Nem tudtak annyit hozni, amennyit mi ne tudtunk volna megenni… Buszunkról Szentegyházán szálltunk le, és átültünk egy traktor vontatta szekérre, és indultunk a Madarasi-Hargitára. Leírhatatlan élmény volt az elénk táruló látvány, miközben szólt a Hargitához kötődő zene… Ezt az élményt, ezt az utazást soha nem fogjuk elfelejteni! Az út során kísérő sofőrünktől mindenféle érdekességet hallottunk a székelyekről, a hegyről, az itt élő emberekről, szólt a hazához való kötődésről, a hazaszeretetről, miközben azt éreztük, milyen jó magyarnak lenni. Az út egy részét gyalog tettük meg, így értünk fel a Hargita csúcsára. ahol keresztek sora és a turul szobra várt minket. Örökre szóló élményt jelentett számunkra az a látvány, mely a hegytetőről letekintve tárult elénk. Visszafele is részben gyalog, részben szekérrel tettük meg az utat.

Délután még Székelyudvarhelyen álltunk meg. A szoborparkban közös megállapodás után megkoszorúztuk Csaba királyfi szobrát, majd egy kicsit ismerkedtünk a várossal, jutott idő egy kis fagyizásra, szabad programra is. Visszaérkezve Zetelakára, már a vacsorára hangolódtunk. Utána zene, tánc és sok beszélgetés várt még ránk.

Június 2. (csütörtök)

Ezen a napon a már megszokott bőséges reggelit követően Farkaslakára vezetett az utunk, ahol megálltunk Tamási Áron sírjánál, ahol emlékező koszorúnkat is elhelyeztük. Majd Szejkefürdőn Orbán Balázs sírját kerestük fel, miután áthaladtunk a székelykapuk során.

Bögözön a középkori templomot csodálhattuk meg különleges fakazettáival, Szent László-legendájával. Két óra körül érkeztünk Székelyvarságra, ahol egy jó kis túra várt ránk. A Csorgókő vízesés gyönyörű látványt jelentett a számunkra. A „Parlamentnél” megpihentünk egy kicsit, mindenki vásárolt fagyit, illetve üdítőt. Mintegy 5 kilométeres séta után érkeztünk vissza a buszhoz. Fél 7 körül értünk vissza Zetelakára, ahol kétfogásos vacsorával vártak minket. Az udvaron búcsúbulit tartottunk, énekeltünk, táncoltunk. Majd éjfél körül már mindenki aludni tért, hogy másnap korán fel tudjunk kelni.

Június 3. (péntek)

Hihetetlen, hogy ez már az utolsó napunk a kiránduláson! Reggeli előtt gyorsan összepakoltunk, majd bőségesen megreggeliztünk. Nehéz volt elhagyni a szállásunkat, hiszen nagyon jól éreztük itt magunkat, szép élményekkel indultunk haza. Még elkészültek az utolsó csoportképek, elköszöntünk vendéglátóinktól, majd beszálltunk a buszba.

Utolsó koszorúnkat elhelyeztük a Petőfi-emlékműnél, majd indultunk Segesvárra. Lenyűgözött minket a város történelmi központja. Megcsodáltuk az óratornyot, illetve a vár maradványait.

Hazafelé menet az autóbuszból még vetettünk egy pillantást Déva várára, miközben felidéztük Kőmíves Kelemenné történetét. A többórás buszozást is könnyen viseltük, hiszen annyi emlékezetes program, annyi szép élmény részesei lehettünk az elmúlt napokban… Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 5 napra egész életünkben emlékezni fogunk. És persze arra a szeretetre is, ami körülölelt minket, az Anyaországból érkezőket Székelyföld kincsei – a Sóvidék csodái megismerése során. Ajándék volt minden nap a számunkra, hálásan köszönjük a lehetőséget!

Erdélyi 5 napos kirándulás a Határtalanul program keretében hetedikeseknek (2022. május)

2022 májusában a hetedikes évfolyammal Erdélyt jártuk 5 napon keresztül. Nagyon sok helyre eljutottunk, a megtett több, mint 1800 km során. Az utat megelőzően az évfolyamnak előkészítő órát tartottunk, illetve földrajz és történelem órákon szintén készültünk előzetes tudás átadásával.

Első erdélyi napunk egy rövid megállóval indult: a Király-hágó területén léptünk be Erdély kapuján. Majd Bánffyhunyadon a 13. századi református templomot ismertük meg helyi vezetőnk bemutatásával. Délután értünk Kolozsvárra, ahol a városban sétálva a főbb látnivalókat ismertük meg. Főleg Mátyás király szobra és szülőháza tett mély benyomást a gyerekekre. Szállásunk Nagyenyeden volt.

A második napunk igazán mozgalmasan zajlott. A reggelt egy nagyon szép, izgalmas helyen kezdtük, a Tordai hasadékot jártuk végig. Libasorban (és kapaszkodva) menve a sziklák szélén, nézve a gyönyörű kilátást a mészkő szirtekre, átmenve függő hidakon, igazán nagy élményt jelentett. Ez csak fokozódott, amikor a Tordai sóbányában jártunk, mely Erdély leghíresebb látványossága, illetve Európában is egyedülálló hely. Délután Korondon volt nézelődési és vásárlási lehetőségünk a helyi fazekas termékek, egyéb portékák között. Este érkeztünk a szállásunkra Farkaslakára, ahol 2 éjjelt töltöttünk el.

Harmadik napon folytatódtak az élmények a Békás-szoros végig járásával, és természetesen a Gyilkos-tó sem maradt ki, mely helyszín szintén különleges Erdélyben. Ezután Güdüc település környékén vehettünk részt egy igazi természetközeli falatozáson. Erdő szélén, a medveleshez közel helyi, házi finomságokat kaptunk, a gyerekek nagy örömére. Ezt a napot Székelyudvarhelyen zártuk, ahol a várost magunk bejárhattuk, és megemlékezést is tartottunk a Nemzeti szoborpark területén. Különleges élményt adott a gyermekeknek, hogy olyan városban jártunk, ahol a magyarság 95%-os arányú.

A negyedik napon újra útra keltünk csomagokkal, hiszen szállásunk máshol volt. Délelőtt folyamán Székelykeresztúron ellátogattunk „Petőfi sírjához” és a „Petőfi körtefához”, az ezekhez kötődő legendákat elevenítettük fel, verseket szavaltunk. Megnéztük azt a házat is, ahol híres költőnk az eltűnése előtti utolsó éjszakáját töltötte. Fehéregyháza határában tisztelegtünk Ispánkútnál, Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén felállított Petőfi-emlékműnél. Letettük iskolánk koszorúját is. Ezután Segesvárra érkeztünk, mely színes, izgalmas város és világörökségi oltalom alatt is áll. Városnézésünk során a szász építészet emlékeivel találkoztunk. Aznapi utolsó állomásunk Nagyszeben volt. Ez a gyönyörű város az óriási főterével mindenki emlékeiben megmaradt főleg, hogy megálltunk a híres „Hazugok hídján” is. Estefelé Dévára érkeztünk, és az utolsó szálláshelyet elfoglaltuk. Este a helyi gyerekekkel közös focimeccsre is sor került.

Utolsó napunk Déván indult. Látogatást tettünk a Szent Ferenc Alapítványnál, ahol szegény sorsú gyermekeket nevelnek családi körülmények között, Böjte Csaba vezetésével. Az iskolánkban összegyűjtött adományunkat átadtuk és nagy figyelemmel, csöndben és elgondolkozva hallgattuk a helyi kislányt, aki elmesélte életét, körülményeit. Déva után Vajdahunyadra érkeztünk a „Várak királyához”, a Hunyadi-Bethlen kastélyhoz. Az impozáns várkastély látványa méltó volt erdélyi utunk befejezéséhez.

Ez az utazás mindenkinek maradandó élményt jelentett. Visszanézve a fotókat, megbeszéltük benyomásainkat és megállapítottuk, hogy milyen sokat jelent, mennyire más érzés olyan helyen járni, amiről eddig csak hallottunk, illetve tanultunk.

Patai Orsolya, osztályfőnök 7.b

Barangolás Erdélyben (2021)

A buszunk 6 órakor gördült ki a pomázi Piactér macskaköveiről. Rengeteg várakozással és izgalommal tekintettünk erre az utazásra: Vajon mennyi esemény vár majd ránk? Vajon mennyi kulturális élménnyel leszünk gazdagabbak? Vajon mennyi közös kalandban lesz részünk? ... Ilyen és rengeteg ehhez hasonló kérdés kavargott fejünkben.

Hosszú, de fárasztó utazás után megérkeztünk első állomásunkra Aradra, meglátogattuk a Szabadság-szobrot, az Aradi vértanúk emlékművét, megemlékeztünk az 1848-as szabadságharc mozzanatairól, jelentőségéről. Utunkat Marosillye felé folytattuk, ahol meglátogattuk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőhelyét, betekintést nyerhettünk az uralkodó gyermekkori világának hangulatába. Beleláthattunk születésének körülményeibe, illetve jobban megismerhettük a korszakot. Számomra nagy élmény volt, mert egyébként is érdekel a történelem, így különösen nagy benyomást tett rám ez a helyszín. Meglátogattuk Déva várát is, sajnos a valóság nem tükrözte a képzeletünkben megjelenő hajdani pompáját. A vár közelében meglátogathattuk Szent Ferenc alapítványának székházát, megismerhettük Böjte Csaba szenvedélyes munkásságát. Egy ott élő 15 éves lánnyal közelebbről is összebarátkoztunk, elmesélte mindennapjaikat, ami számunkra nagyon érdekes és felemelő érzés volt. Az éjszakát Alvincon töltöttük. Másnap reggel 8-kor folytattuk utunkat Nagyszeben felé. Rövid séta után meglátogattuk a helyi látványosságokat. Ezután Brassó felé vettük az irányt, ahol is megtekinthettük a gótikus stílusú Fekete-templomot, ami belülről lenyűgöző látványt és hangulatot nyújtott. Ezt követően a buszból láthattuk az Óriáspince-tetőt, ahol a rézágyúiról híres Gábor Áron sírhelye található. A Cserháton töltött éjszaka után, korán reggel ismét úton voltunk, a szász vidékek nevezetességeinek felfedezésére indultunk. Meglátogattuk Törcsvárt, a szász határvárat, valamint Prázsmáron a szász erődtemplomot. Majd még aznap láthattuk a Mohos-tőzeglápot és a Szent-Anna tavat is, mindkettő nagyon izgalmas és gyönyörű látvány volt. Este Gyimesközéplakon szálltunk meg ezen fárasztó nap után. Reggel 9-kor indultunk a nap első állomására, Gyimesbükkre, ahol megtekintettük az Ezeréves határt, a Rákóczi várat és a Kontumáci kápolnát. Csíksomlyón meglátogattuk a Kegytemplomot, Homoródfürdőn a borvíz forrásokat és Székelyudvarhelyen a szoborparkot. Ellátogattunk Korondra is, ahol rengeteg kézműves alkotást csodálhattunk meg. Nekem nagyon tetszettek, eszembe jutottak a gyerekkori emlékek is, amikor a családommal utoljára jártunk ezen a vidéken. Az éjszakát Farkaslakán, Tamási Áron szülőhelyén töltöttük.

Az utolsó nap látogatást tehettünk Segesvárra a középkori várba, Kolozsváron egy városnéző séta közben megtekinthettük Mátyás szülőházát, majd egy király-hágói pihenőt követően, már hazafelé vezetett utunk.

Nekem a Szent-Anna tó tetszett a legjobban, mert lenyűgözött a táj végtelen csendje és nyugalma, és nagyon csodálatos volt a kilátás. Szerintem olyan szempontból is nagyon hasznos volt a kirándulás, hogy sok lehetőséget biztosított a csapaton belüli kapcsolatok megerősítésére, akár az esti beszélgetésekre, élménybeszámolókra, akár a közös sétákra, viccelődésekre gondolok. Nagyon sok hasznos és érdekes dolgot tudtam meg Erdéllyel kapcsolatban, amit könyvekből nem feltétlenül tanulhattam volna meg. Az idegenvezetőink nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, sok érdekes tudnivalóval lettem gazdagabb általuk. Nagy öröm számomra, hogy részese lehettem ennek a kirándulásnak.

Hosszú, de rendkívül tartalmas utazásunk volt, nagyon sok élménnyel lettünk gazdagabbak, napokig elemeztük a látottakat és a tapasztalt ismereteket, és valószínűleg még nagyon hosszú éveken keresztül fogunk visszaemlékezni ezekre a szép napokra.

Szokó Cintia, 11.a

Határtalanul Erdélyben

A Sashegyi Sándor Ált. Iskola hetedik évfolyama egy nagyszerű kirándulás keretében Erdélybe látogatott el június 4-8. között. A fő úti célunk Hargita megye volt, de emellett alkalmunk nyílt megismerkedni a nagyváradi székesegyházzal is. A gyerekek az utazást megelőző hetekben előkészítő órákon vettek részt, amelyeken a látnivalók történelmével, népességével, föld- és néprajzával foglalkoztak. Szállásunk a festői szépségű Szentegyházán és Balavásáron volt.

Az első napot a só vidéken töltöttük. Jártunk Szovátán és körbe sétáltuk a Medve-tavat. Megtanultuk a tó keletkezésének okát és idejét és az is kiderült, hogy miért egy medvéről kapta a nevét. Sétáltunk a só szorosban, ahol még a pocsolyának is sós íze van. Ezután a mélyben találtuk magunkat a hatalmas sóbányák gyönyörű termeiben. A szállásunk felé Korondon álltunk meg, hogy az út menti árusok portékáival megajándékozzuk magunkat.

Másnap a méltán gyönyörű Székelyvarságra vezetett utunk, ahol a fátyol vízesés alatt készítettünk fotókat, megismerkedtünk a zsindelykészítéssel és ellátogattunk egy 200 éves vízi malomba is. A helyi iskolások tánc-csoportja néptánc bemutatóval kedveskedett nekünk. Tiszteletünket tettük Orbán Balázs sírjánál és belekóstoltunk a borvízkút szénsavas vizébe is.

A Madarasi-Hargitára már traktoron indultunk el, majd gyalog fejeztük be túránkat az 1801 méteres csúcsra. Szalagot tűztünk és elénekeltük a himnuszt a kopjafák között.

A nap végén, Székelyudvarhelyen sétáltunk és megnéztük a szoborparkot.

Az utolsó napon Segesvárra látogattunk el, ahol megtapasztaltuk, hogy az iskolába vezető diáklépcső 178 foka bizony embert próbáló. Hazafelé még egy utolsó fotószünetet tartottunk a Királyhágón visszatekintve az elmúlt napok varázslatos helyszínjeire.

Makár Gábor, testnevelő