Ebédbefizetés

A következő napi ebéd lemondását reggel 8-10-ig a Polgármesteri Hivatalban, a 06-20-9125070-es telefonszámon vagy a email címen tudják megtenni.

Pomáz Város Önkormányzata,
Étkezési alszámla:
10403057-50485456-57481606
Számlavezető bank: K&H Bank

Az átutalás közleményében kérjük feltüntetni az aktuális havi kiállított számla azonosítóját, a gyermek nevét, osztályát és az iskola nevét rövidítve.

Sashegyi Sándor Alapítvány
Adószám: 19180818-1-13
Köszönjük adója 1%-át!

Barangolás Erdélyben (2021)

A buszunk 6 órakor gördült ki a pomázi Piactér macskaköveiről. Rengeteg várakozással és izgalommal tekintettünk erre az utazásra: Vajon mennyi esemény vár majd ránk? Vajon mennyi kulturális élménnyel leszünk gazdagabbak? Vajon mennyi közös kalandban lesz részünk? ... Ilyen és rengeteg ehhez hasonló kérdés kavargott fejünkben.

Hosszú, de fárasztó utazás után megérkeztünk első állomásunkra Aradra, meglátogattuk a Szabadság-szobrot, az Aradi vértanúk emlékművét, megemlékeztünk az 1848-as szabadságharc mozzanatairól, jelentőségéről. Utunkat Marosillye felé folytattuk, ahol meglátogattuk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőhelyét, betekintést nyerhettünk az uralkodó gyermekkori világának hangulatába. Beleláthattunk születésének körülményeibe, illetve jobban megismerhettük a korszakot. Számomra nagy élmény volt, mert egyébként is érdekel a történelem, így különösen nagy benyomást tett rám ez a helyszín. Meglátogattuk Déva várát is, sajnos a valóság nem tükrözte a képzeletünkben megjelenő hajdani pompáját. A vár közelében meglátogathattuk Szent Ferenc alapítványának székházát, megismerhettük Böjte Csaba szenvedélyes munkásságát. Egy ott élő 15 éves lánnyal közelebbről is összebarátkoztunk, elmesélte mindennapjaikat, ami számunkra nagyon érdekes és felemelő érzés volt. Az éjszakát Alvincon töltöttük. Másnap reggel 8-kor folytattuk utunkat Nagyszeben felé. Rövid séta után meglátogattuk a helyi látványosságokat. Ezután Brassó felé vettük az irányt, ahol is megtekinthettük a gótikus stílusú Fekete-templomot, ami belülről lenyűgöző látványt és hangulatot nyújtott. Ezt követően a buszból láthattuk az Óriáspince-tetőt, ahol a rézágyúiról híres Gábor Áron sírhelye található. A Cserháton töltött éjszaka után, korán reggel ismét úton voltunk, a szász vidékek nevezetességeinek felfedezésére indultunk. Meglátogattuk Törcsvárt, a szász határvárat, valamint Prázsmáron a szász erődtemplomot. Majd még aznap láthattuk a Mohos-tőzeglápot és a Szent-Anna tavat is, mindkettő nagyon izgalmas és gyönyörű látvány volt. Este Gyimesközéplakon szálltunk meg ezen fárasztó nap után. Reggel 9-kor indultunk a nap első állomására, Gyimesbükkre, ahol megtekintettük az Ezeréves határt, a Rákóczi várat és a Kontumáci kápolnát. Csíksomlyón meglátogattuk a Kegytemplomot, Homoródfürdőn a borvíz forrásokat és Székelyudvarhelyen a szoborparkot. Ellátogattunk Korondra is, ahol rengeteg kézműves alkotást csodálhattunk meg. Nekem nagyon tetszettek, eszembe jutottak a gyerekkori emlékek is, amikor a családommal utoljára jártunk ezen a vidéken. Az éjszakát Farkaslakán, Tamási Áron szülőhelyén töltöttük.

Az utolsó nap látogatást tehettünk Segesvárra a középkori várba, Kolozsváron egy városnéző séta közben megtekinthettük Mátyás szülőházát, majd egy király-hágói pihenőt követően, már hazafelé vezetett utunk.

Nekem a Szent-Anna tó tetszett a legjobban, mert lenyűgözött a táj végtelen csendje és nyugalma, és nagyon csodálatos volt a kilátás. Szerintem olyan szempontból is nagyon hasznos volt a kirándulás, hogy sok lehetőséget biztosított a csapaton belüli kapcsolatok megerősítésére, akár az esti beszélgetésekre, élménybeszámolókra, akár a közös sétákra, viccelődésekre gondolok. Nagyon sok hasznos és érdekes dolgot tudtam meg Erdéllyel kapcsolatban, amit könyvekből nem feltétlenül tanulhattam volna meg. Az idegenvezetőink nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, sok érdekes tudnivalóval lettem gazdagabb általuk. Nagy öröm számomra, hogy részese lehettem ennek a kirándulásnak.

Hosszú, de rendkívül tartalmas utazásunk volt, nagyon sok élménnyel lettünk gazdagabbak, napokig elemeztük a látottakat és a tapasztalt ismereteket, és valószínűleg még nagyon hosszú éveken keresztül fogunk visszaemlékezni ezekre a szép napokra.

Szokó Cintia, 11.a

Határtalanul Erdélyben

A Sashegyi Sándor Ált. Iskola hetedik évfolyama egy nagyszerű kirándulás keretében Erdélybe látogatott el június 4-8. között. A fő úti célunk Hargita megye volt, de emellett alkalmunk nyílt megismerkedni a nagyváradi székesegyházzal is. A gyerekek az utazást megelőző hetekben előkészítő órákon vettek részt, amelyeken a látnivalók történelmével, népességével, föld- és néprajzával foglalkoztak. Szállásunk a festői szépségű Szentegyházán és Balavásáron volt.

Az első napot a só vidéken töltöttük. Jártunk Szovátán és körbe sétáltuk a Medve-tavat. Megtanultuk a tó keletkezésének okát és idejét és az is kiderült, hogy miért egy medvéről kapta a nevét. Sétáltunk a só szorosban, ahol még a pocsolyának is sós íze van. Ezután a mélyben találtuk magunkat a hatalmas sóbányák gyönyörű termeiben. A szállásunk felé Korondon álltunk meg, hogy az út menti árusok portékáival megajándékozzuk magunkat.

Másnap a méltán gyönyörű Székelyvarságra vezetett utunk, ahol a fátyol vízesés alatt készítettünk fotókat, megismerkedtünk a zsindelykészítéssel és ellátogattunk egy 200 éves vízi malomba is. A helyi iskolások tánc-csoportja néptánc bemutatóval kedveskedett nekünk. Tiszteletünket tettük Orbán Balázs sírjánál és belekóstoltunk a borvízkút szénsavas vizébe is.

A Madarasi-Hargitára már traktoron indultunk el, majd gyalog fejeztük be túránkat az 1801 méteres csúcsra. Szalagot tűztünk és elénekeltük a himnuszt a kopjafák között.

A nap végén, Székelyudvarhelyen sétáltunk és megnéztük a szoborparkot.

Az utolsó napon Segesvárra látogattunk el, ahol megtapasztaltuk, hogy az iskolába vezető diáklépcső 178 foka bizony embert próbáló. Hazafelé még egy utolsó fotószünetet tartottunk a Királyhágón visszatekintve az elmúlt napok varázslatos helyszínjeire.

Makár Gábor, testnevelő