Zsoldos Attila, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének professzora járt október 8-án a Sahegyiben, hogy gimnazistáinkat egy történelemi kirándulásra hívta az oligarchák korába. Az MTA Alumni programjának keretében megvalósuló sorozat idei első előadására a Zeneiskola hangversenytermében került sor. A negyvenötperces rendhagyó óra minden középiskolás diákunkat lenyűgözte.

A tanár úrtól először a legnagyobb kiskirályok területfoglalásairól hallhattunk. Megismertük Aba Amádé, Csák Máté, Kán László, az érdekes nevű Borsa Kopasz és Kőszegi Iván sajátságos módszereit, majd tisztáztuk, hogy mi a különbség tartományúr és oligarcha között. Utóbbiról kiderült, hogy egy egész országrész felett gyakorol hatalmat, a terület kormányzásából kizárja a királyt és igényt tart hatalma örökíthetőségére. Persze, nem minden oligarcha kerül szembe a királlyal, de Magyarországon az Árpád-ház kihalását követően elsősorban olyan kiskirályok voltak jelen, akik igyekeztek önmagukat az uralkodóval szemben meghatározni.

III. András halála után Károly meglehetősen kalandosan, többször sikertelenül koronázva került végül a magyar trónra, s bár a főurak többsége mellé állt, az oligarchák legyőzése nem kis feladatot jelentett számára. Aba Amádé 1311-ben meghalt egy véres összecsapásban. 1312-ben a rozgonyi csatában pedig Károly sikeresen legyőzte a megmaradt Aba nemzetség tagjait. A teljes hatalmat azonban csak Csák Máté halála után tudhatta magáénak a legitim uralkodó. Mivel őt legyőzni nem sikerült, Károlynak meg kellett várnia, míg Csák öregségében 1321-ben jobblétre szenderült. Az oligarcha elhunyta után végre az királyi székhely is átkerülhetett Temesvár helyett méltó helyére, Visegrádra.

Zsoldos Attila előadását rengeteg kivetített térképpel színesítette, így folyamatosan nyomon követhettük a hatalmi viszonyok alakulását. A prezentációnál is érdekesebbek voltak azok a történelmi kalandok, amelyekbe beavatást nyerhettük a rendhagyó foglalkozáson. Hallhattunk furcsa halálesetekről, erőszakos területfoglalásokról és emberrablásokról egyaránt. Történelmi utazásunk során ismét rádöbbenhettünk, hogy hazánk múltja színesebbnél színesebb történetek végtelen tárházát rejtegeti számunkra. Kíváncsian várjuk, hogy legközelebb mely tudományterület szakembere kápráztat majd el minket saját háza tájáról hozott gyöngyszemek felmutatásával!

Tavaszi félévünkben másodszor üdvözölhettük az Akadémia egyik tudósát iskolánk falai között. Május 30-án Dr. Kasza Gyula, az Állatorvostudományi Egyetem Alkalmazott Élelmiszertudományi Tanszékének docense látogatott el iskolánkba az MTA Középiskolai Alumni programjának keretében. A tanár úr a hazai élelmiszerpazarlás témájában tartott előadást gimnazistáink számára.

A prezentáció elején a kutatói pályáról beszélt az előadó. Pályaválasztáshoz közeledő fiataljainknak elmondta, hogy az érettségi után érdemes mérlegelni, hogy mennyire lehet jó befektetés a diploma, hiszen hazánkban úgy tűnik, hogy a fizetés mértéke még mindig arányosan nő a hiányszakmákban megszerzett egyetemi végzettségek számával. Szintén érdemes végiggondolni, hogy külföldön, vagy Magyarországon szeretnénk-e karriert építeni, mert a számos nyilvánvaló előny mellett azért bizony hátránya is van a külhoni életnek. Saját példáját említve, Kasza Gyula elmondta, hogy nyugat-európai pályakezdése során számára megterhelő volt az ott jellemző erős versenyszemlélet, illetve a kulturális beágyazottság hiánya. Ezen kívül a szülők és a hazai kapcsolatok nélkülözése is negatívan hatott – főleg, amikor a családjának szüksége lett volna a jelenlétére. Ez volt a fő ok, amikor végül visszaköltözött magyar földre, és létrehozott egy olyan kutatóintézetet, amely ma már 12 főnek biztosít állást az egyetem berkein belül. Az előadó elmondta, hogy kutatóként rengeteg lehetőség nyílik utazásra, új kultúrákkal való ismerkedésre, és az új impulzusok és fiatalos közeg biztosítja, hogy az ember örök fiatal maradhasson, ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy ez a munka rengeteg erőfeszítést követel – főleg a pálya elején – és bizony a sikereket többnyire számos kudarc előzi meg.

A kutatói pálya rövid bemutatása után a tanár úr rátért tulajdonképpeni témájára, az élelmiszerpazarlásra. Számos döbbenetes adat hangzott el a prezentáció során. Megtudtuk például, hogy a megtermelt élelmiszer 1/3-a kárba vész, ami azt jelenti, hogy az üvegházhatáshoz hozzájáruló gázkibocsátás 10%-a teljesen feleslegesen történik. Ráadásul nem csupán az előállítás, de a megsemmisítés is terheli a környezetet. Ugyancsak mellbevágó információ, hogy az Európára jellemző 60 millió tonnányi felesleges élelmiszer 55%-a a háztartásokban keletkezik. Az így megtermelt feleslegből fél millió ember tudna 1 éven keresztül jóllakni, és egy négytagú család évente több, mint százezer forintot spórolna meg, ha nem létezne ez a kidobásra szánt mennyiség. A tanár úr kiemelte, hogy természetesen vannak elkerülhetetlen élelmiszerhulladékok, illetve előfordul, hogy egyéni ízlés vagy egészségi állapot miatt keletkezik ilyen, a hangsúly mégsem ezeken, hanem a pazarlásból keletkező elkerülhető feleslegen van. A prevenció szerepe megkérdőjelezhetetlen.

S hogy mit tehetünk ennek érdekében? Érdemes például hulladéknaplót vezetni, amely megmutatja számunkra, hogy mire kell jobban figyelnünk, illetve fontos a tudatos vásárlás, valamint az élelmiszerek megfelelő tárolása is hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb kidobandó étel keletkezzen háztartásunkban. A tudatosság meghozza gyümölcsét!